A mindennapi gyógyszeres kezelés mellett fontos a lelki oldal is, ami évtizedekig háttérbe szorult Magyarországon, de egyre többen észreveszik, hogy akár a hit, a vallásosság, akár a civil szervezetek ereje mennyire sokat segíthet a gyógyulásban – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára hétfőn Zalaszabarban.
Soltész Miklós a daganatos betegségből gyógyuló gyermekek táboroztatását segítő civil szervezetek támogatásáról és értékteremtő munkájáról adott tájékoztatást a Gyógyuló Holnapocska tábor nyílt napján.
Arról is beszélt, hogy az állam által a minisztérium keretein belül működtetett Nemzeti Együttműködési Alap az idén 365 millió forint támogatást nyújtott 525 pályázónak hasonló táborok szervezésére.
Kérdésre válaszolva Soltész Miklós kifejtette: jelenleg csaknem 60 ezer civil szerveződés működik Magyarországon, ezek együttesen mintegy 40 milliárd forint támogatáshoz jutnak különböző forrásokból. Hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a családokkal foglalkozó, illetve a gyógyító tevékenységeket segítő civil szervezetek támogatásának.
Szabadics Zoltán, a Holnapocska Tábor alapítója a tájékoztatón arról számolt be, hogy harmadik éve nyaraltatnak a budapesti gyermekklinika közreműködésével daganatos betegségből gyógyuló gyerekeket. Ezúttal 25 iskolás korú fiút és lányt látnak vendégül egy hétig, s most először olyan gyerekek is vannak köztük, akik elhozhatták a testvérüket is.
Hozzátette, hogy a gyerekek éveken át tartó gyógykezelése után ezek az élmények is hozzásegítik őket ahhoz, hogy „visszatérhessenek abba a környezetbe, amelyből a betegség kiszakította őket”. Úgy fogalmazott: a társadalmi felelősség alapján mindenkinek lehetősége van arra, hogy önkéntesként, „akár egy tálca süteménnyel” vagy bármilyen más segítő tevékenységgel hozzájáruljon ahhoz, hogy ezek a gyerekek minél hamarabb egészséges tagjai legyenek a társadalomnak.
Garami Miklós, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának főorvosa is megerősítette: csak a gyógyszeres kezelés nem elég a gyógyuláshoz. Ahhoz, hogy „teljes értékű gyereket adjunk vissza” – márpedig tíz gyerekből nyolcat meg lehet gyógyítani -, már a betegség diagnózisával együtt meg kell kezdeni a testi, lelki, szellemi rehabilitációt, amelynek kiváló helyszíne a zalaszabari tábor – tette hozzá.