Ez most nem valamiféle fantázia név, nem egy sportegyesület neve, hanem valóban az ami, azaz a levegő ura, az óriási ragadozó madár jelenléte a zalai légtérben.

Több, a természetvédelemmel foglalkozó szervezet összefogásával január közepén tartották a XII. Országos Sasleltárt, illetve a ragadozó madarak „népszámlálását”. Ennek lényege, hogy azonos időben, 394 felmérő segítségével megpróbálták megszámlálni és lefényképezni a hazánkban telelő sasokat. Az eredmény: az érintett 3 nap alatt, január 16-18 között 702–735, rétisas, 272–280 parlagi sas, 5 fekete sas és 4 szirti sas regisztráció. A leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj a gyakran az utak melletti fákon, oszlopokon szemlélődő egerészölyv volt 5 762 példánnyal. Kékes rétihéjából 722, vörös vércséből 882, karvalyból 263, gatyás ölyvből 300, kerecsensólyomból 45, vándorsólyomból 42, kis sólyomból pedig 63 egyedet láttak.

Zalában elsősorban a Kis-Balaton jelent jó élőhelyet a sasoknak, de láttak, regisztráltak ilyen madarat Kanizsától nyugatra, délnyugatra is. Ez utóbbi területen a felmérés szerint csak 1-2 rétisas tanyázik, de a Kis-Balatonnál számuk meghaladja a tucatot. Hazánkban rendkívül ritka a fekete sas – idén mindössze ötöt regisztráltak, ebből kettőt Zalában, ugyancsak a Kis-Balatonnál (az is lehet, hogy a kettő igazából egy, mely két egymás melletti megfigyelési körzetben is felbukkant.)

Az országos sasleltár nem titkolt célja, hogy a sas-állományok felmérése mellett az illegális ragadozó-mérgezések felderítését, hatásuk monitorozását és visszaszorítását is elősegítse. Hazánk sajnos élenjáró a régióban a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve, amely esetek csökkentése a hozzánk külföldről érkező sasok védelme miatt nemzetközi felelősségünk is. Ebből a célból európai uniós támogatással jelenleg is folyik az MME koordinálásban a Sasbarát Magyarországért LIFE+ program (www.parlagisas.hu).