Olvasom az MTI szombati tudósításában, hogy a Dénes Sándor polgármester a böllér bemutató kapcsán tartott sajtótájékoztatón némi dicsekvéssel említette: nem sok város van, mely akkor vásárcsarnokkal rendelkezik, mint Nagykanizsa.

Lehet, hogy ez így van. De szerintem ezzel egyáltalán nincs mit dicsekedni, ugyanis ez az építmény az egyik jeles bizonyítéka annak, hogy milyen eredményre vezet az, ha rosszul mérik fel egy település igényeit, ha az aktuális városvezetés (a csarnok esetében 1995-96) gigantomán elképzelései rabjává válik, s azok megvalósulását tűzön-vízen át, jogszabályokat is sértve (!) végigviszi. Mert legyünk őszinték: ez a csarnok úgy lötyög rajtunk, mint kistestvéren a 10 évvel idősebb testvér kabátja. Mondhatná persze erre bárki, hogy majd belenövünk, de az elmúlt 20 év ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A négy részre osztott kosaras piac talán már megtelt néhányszor árussal – hét közben most is fájón üres – de az emeleti üzletek tekintélyes része folyamatosan üres, bérlőre vár.

Előre látható volt ez már az építés időszakában is, de aki akkor felmerte emlegetni, hogy nagy lesz ez nekünk, az sok jó szót nem kapott az akkor éppen baloldali többségű önkormányzattól. Pedig példa akkor már volt rá bőven az országban, hogy nem szerencsés, ha a friss zöldség és a sültkolbász szaga határozza meg az emeleti üzletek légkörét is.

Persze ma már nincs mit tenni. Ez (ekkora) van, ezt kell szeretni (fűteni, fenntartani). De azért a tanulságokat egy Modern Város vezetőinek érdemes szem előtt tartani.