A 143 éve létrehozott Kiskanizsai Polgári Olvasókör működése első 30 évében bérelt helyiségekben tartotta összejöveteleit, szervezte közösségi életét. Talán pontosan a tartalmasan – vasárnapi összejövetelekkel, bálok szervezésével, amatőr csoportok működtetésével, színi és ismeretterjesztő előadások tartásával – eltelt évtizedek kapcsán vetődött fel az akkori tagságban: jó lenne, ha végre önálló, erre a célra épült székháza lehetne az Egyletnek.

Báli plakát 1912-ből

Egy biztos, nem sokkal a fényesen megült 25 éves jubileumot követően vették meg a telket, melyre 1900-ban építtették első, földszintes székházukat. Újabb negyed századnak kellett eltelnie, – közben egy háborúval – hogy emeletet építtethessenek rá. A bővítés 80 ezer pengőt emésztett fel (Barbarits Lajos adata), s bár a várostól is kaptak támogatást, a hitelt 23 tag vagyona terhére vették fel, az 500 fős tagság többsége pedig munkával járult hozzá az építkezéshez. Így nyerte el 1928-ban – 85 éve – jelenlegi formáját az épület, melyből a II. világháború alatt szinte minden mozdítható eltűnt, s amely 1958-tól működik a jelenlegi értelemben vett kultúrotthonként. 1963-ban újították fel, ekkor kapta jelenlegi nevét is.

( Forrás: Barbarits Lajos: Nagykanizsa; Kanizsai Enciklopédia; Tarnóczki Attila: Hol, mi? Kanizsai házak és lakói)