Az ember ne legyen ünneprontó, ha csak nincs rá különösebb oka. Ne zavarja meg az ünnep áhítatát, hangulatát zavaró megjegyzésekkel. De most, hogy már „másnap” van, talán elfér némi zsörtölődés Gábor Áron szobrának ismételt felavatása kapcsán. Ugyanis az Ipari park, volt Gábor Áron laktanya központi épülete előtti szobrot egyszer már, március 15-én felavatták. A mostani avatásnak az volt az oka, hogy a tavaszi ünnepre a rossz időjárás miatt nem tudtak eljönni Kaposvárról azok, akiknek köszönhető, hogy bő 15 év után visszakerült a somogyi megyeszékhelyről Kanizsára a szobor. Előttük is szerettek volna most tisztelegni azok, akik az október 6-i városi rendezvények sorába beemelték az avatás. Akik akkor lemaradtak az ünnepségről, most eljöttek, de akik ezt kitalálták, ideológiát gyártottak hozzá, nem. A kaposváriak ott voltak, a kanizsaiak, a vendéglátók, a házigazdák – a szónok Balogh lászló kivételével – nem. A kaposvári zenekar a sorfalat álló katonáknak, huszároknak, meg a sajtó képviselőinek játszott. Kanizsát senki nem képviselte. Az Ipari park dolgozói közül néhányan ablakból figyelték az üres teret, hallgatták a szónokot, és ennyi. Rossz érzés volt, melyet csak tetézett, hogy az óta sem tudom eldönteni, mi az, ami miatt március 15-ét nem szokás 14-én vagy 16-án ünnepelni, de október 6-ra lehet 4-én emlékezni. Magyarázat persze biztosan van, no meg talán nem is fontos ez az egész. Talán szót sem érdemel…….