Azt meséli: egy régi patika berendezéssel kezdődött minden.

Még valamikor a rendszerváltás előtt tanár kollégáival közösen (annak idején a Dr. Mező Ferenc gimnáziumban tanított fizikát) egy petíciót, tiltakozó levelet írtak az akkori közélet vezetőinek, hogy egy régi kanizsai gyógyszertár szépen faragott berendezését megmentsék, ne vigyék el Kanizsáról. Volt akkor ebben némi politikai tett is, de alapvetően ekkor kezdett el érdeklődni a város múltja iránt. Az ezt követő 15 év nem igazán volt alkalmas az elmúlt évszázadok történéseinek kutatására, országgyűlési képviselőként, majd alpolgármesterként inkább csak befolyásával tudta segíteni az ilyen irányú munkát. De nyugdíjba vonulása óta ez tölti ki napjait. Ő találta ki, hogy a kórház díszes kerítésének felújításához szelvényenként kell támogatókat keresni, hogy a város nevezetes épületeit a ház rövid történetét is tartalmazó kis márványtáblákkal kellene jelölni – ezekből lassan másfélszáz van már szerte Kanizsán. A vásárcsarnok bejáratához saját kezűleg rakta fel a kiskanizsai, fejükön kosarat cipelő kofák sziluettjét, s az udvarán vár jobb sorsra, jóváhagyásra az a néhány tégla, mellyel a Deák téri Suszter allét jelölné. Kezdeményezései közül ezek csak kiragadott példák, s lehet, hogy szerinte nem is a legfontosabbak. De abban biztosan egyetértene, hogy legsikeresebb munkája a városi könyvtár honlapján található, mára már több mint 2000 oldalas Hol? Mi? várostörténeti digitális „képeskönyv” (http://holmi.nagykar.hu/ ), mely a szó szoros értelmében utcáról utcára, házról házra járva dolgozza fel Kanizsa múltját, rendkívül olvasmányos, sok fotóval illusztrált formában.

A helytörténeti kutatásaiért Podmaniczky díjjal kitüntetett Tarnóczki Attilát tegnap a Városvédő Egyesület vezetői köszöntötték 70. születésnapja alkalmából.