A vádlott 1990-ben költözött be az érintett nagykanizsai társasház egyik lakásába, s a lakók – pontosan meg nem határozható időpontban – közös képviselőnek választották. Ezen tisztséget 2010 októberéig töltötte be. Miután a társasház tevékenységét nem vizsgálták, a vádlott a maga által kialakított munkamódszereket alkalmazta, tevékenységét tulajdonképpen ellenőrzés nélkül folytatta.

A vádiratban foglaltak szerint 2005-2009. évekre nem tett eleget a törvényben előírt beszámolási és könyvvezetési kötelezettségeinek. A rendelkezésre álló dokumentumokból csak részben lehetett nyomon követni, hogy a lakók befizetései hova kerültek, illetve hogy a házi pénztárba befizetett összegek jelentősen meghaladták a számlákkal, nyugtákkal igazolt kiadásokat. A közös képviselő gondatlanságával az évek alatt 20 milliós kárt okozott a társasháznak. Az eljárás során a közös képviselő nem ismerte el a bűncselekményt, illetve hangsúlyozta: nem érzi magát bűnösnek.

Az I. fokon eljáró Nagykanizsai Járásbíróság 2014 nyarán mondta ki bűnösnek a vádlottat folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, s ezért őt 2 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Emellett az ingatlankezelési tevékenységtől 5, a közügyek gyakorlásától 4 évre eltiltották. Az indoklásban elhangzott: a cselekmény 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A bíróság a büntetés kiszabásánál tekintettel volt a cselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, a több éven át tartó rendszeres elkövetési magatartásra, a társadalomra való veszélyességére, az okozott kár tárgyi súlyára, mérlegelve az enyhítő, illetve súlyosbító körülményeket.

A vádlott és védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett, így került az ügy a Zalaegerszegi Törvényszékre. A  másodfokú bíróság 2015. január 26-án hozott jogerős határozatot, amelyben annyiban változtatott az I. fokon született döntésen, hogy feloldotta két nagykanizsai ingatlan zár alá vételét. A büntetés, illetve az eltiltás tekintetében nem módosította az ítéletet, mely immár jogerős.