Hobbival élni óriási adomány, s ha csak ezt vesszük alapul, az egykori vendéglátós Rákhely Árpád roppant gazdag ember. Noha már 8 éve nyugalomba vonult, mégsem unatkozik, pláne, hogy a horgászat mellett két komoly hobbinak is hódol: az ornitológiának és a botanikának. Ráadásul elég csak kilépnie a Csengery utcai háza udvarán kialakított botanikus kertbe, máris kedvenc madarai és növényei között találja magát.
Madarai sokfélék, egy-egy fajon belül is változatosak, színesek, megszokott vagy éppen különös formájúak, ám mindegyik azonos valamiben: figyelnek gazdájuk füttyjelére, s azonnal szót is fogadnak. Amikor például galambjait kiengedte a szabadba, egy részük halálos nyugalommal foglalt helyet a háztetőn, míg egy másik csoport nyomban elrepült. Na, gondoltam, most láttuk őket utoljára, ám nem így lett! Árpád füttyentett, mire valamennyi szépen visszatért.
–Egész életemet a vendéglátásban töltöttem, s 45 év és 200 napos munkaviszonyom befejezéseként a „Keriben” voltam szakoktató – mondta a papagájok kalitkája előtt Rákhely Árpád, akinek keze alól jó pár szakács felszabadult. Dolgozni 1960-ban kezdett a Vendéglátó Ipari Vállalatnál, később a budapesti Pannónia Vendéglátónál tevékenykedett, majd 1980-tól magánvállalkozó lett, s a Fortuna vendéglőt üzemeltette. – Hosszú ideje foglalkozom az ornitológiával, amit tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetek, hiszen kicsi korukban őket vittem egy madárkiállításra, ahol vettünk egy pár zebrapintyet. Elkezdtek szaporodni, s mikor volt már vagy félszáz belőlük, elcserélgettem őket különböző pintyfélékre és papagájokra. Azok is szaporodtak, így járva az országot, mindig másra cseréltem a madaraimat. Jelen pillanatban közel 300 madaram van, s mind itt él a kertemben.
S hogy milyen madarak népesítik be a Rákhely birodalmat? Többféle galamb: pakisztáni lahora, budapesti magasröptű, damaszkuszi magasszálló, angol tippler és a verseny postagalambok. Pintyfélékből kanárik, a papagájok családjából rozellák, rubin és rubino, kék rozella, s természetesen a hullámos papagáj, közel tíz féle színben. A japán fürjek tulajdonképpen takarítóként vannak a vollier aljában, ugyanis felszedik, amit a papagájok elszórnak. Azért persze ők is kapnak enni, nehogy valaki azt higgye, hogy csak a földről táplálkoznak!
–Az élelmezést különféle olajos magvak, nagyon sok zöld, tojás, különböző vitaminok és ásványi anyagok jelentik, amiket Budapesten és Monoron, az országos vásárokon, illetve egy helyi állatpatikában szerzek be – folytatta Rákhely Árpád. – A madarászás amúgy költséges hobbi lenne, de én már ki tudom hozni nullszaldósra, mivel a felesleges madaraimat takarmányra cserélem.
Miként röpke kerti sétánk során megállapíthattam, Rákhely Árpád igazán szerencsés ember, hiszen szűkebb környezetében lépten-nyomon találkozik érdeklődése tárgyával, az ornitológiával és a botanikával. Utóbbit is magas szintre fejlesztette, állandóan kísérletezik, különféle oltványokkal lepi meg a családját. Így rendszeresen fogyaszthatnak például szibériai mézbogyót, fügét és mini kivit, sárga málnát, óriás epret és egrest, besztercei és datolya szilvát, ribizlit, 25 féle szőlőt és megannyi fajta almát, körtét, barackot. A fűszernövényeket is maga termeli, s természetesen a rovarölő szerként jól bevált bársonyvirág, körömvirág, fehér mustár és ánizs sem hiányzik a kertjéből.
no images were found
