Korán ment el…művészhez méltó módon, kicsit titokzatosan élt, igazi megosztó személyiség volt. Sokan rajongásig szerették, tisztelték, mások nem értették és nem is tudták elfogadni érzelmi, szellemi hullámzásait.
Részlet a Wikipédia róla szóló szócikkéből:
„Szülei tisztviselők voltak. Az általános iskolát és a középiskola első három osztályát Nagykanizsán végezte. Az 1956-os forradalom során diákszövetségi tisztséget vállalt, emiatt később magánúton kellett érettségiznie, majd magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett Pécsett (1965).
1956-os szerepvállalása miatt kezdetben a DKG gyárban szerszámkészítő lakatosként (1960), később képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron. Általános iskolai tanárként még Kiskanizsán, majd 1982-től Nagykanizsán, a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tanított nyugdíjazásáig. Közben 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári diplomát szerzett.
1959-től kezdődően ír verseket, novellákat, kritikákat. Első publikációi 1963-ban a Zalai Hírlapban, a Kortársban és Jelenkorban jelentek meg.
A Kanizsa hetilap és a Pannon Tükör kulturális folyóirat alapítója, több éven át szerkesztője (1996-2001). 2004-től a versrovat vezetője. Jelentős szerepe volt a zalai irodalmi élet szervezésében. 2000-től a Magyar Napló című irodalmi folyóirat regionális vezetője.
A Magyar Írószövetség tagja volt. Alapító tagja volt az SZDSZ-nek .
2010. szeptember 1-jén emléktáblát helyeztek el lakóhelyén (Nagykanizsa, Ady Endre utca 12/B)”
A 8800.hu egy korábbi cikke Pék Pál diákkori „botlásáról”: http://www.8800.hu/kanizsaiak/csittesek-ket-foto-tortenete/
