Zalai Közlöny 1903.október 6.

Az aradi vértanúk kivégzésének napja már a 19-20. század fordulóján is az egyik legfontosabb ünnepek közé tartozott, annak ellenére, hogy akkor még nem volt hivatalos nemzeti ünnep október 6. ( A képre kattintva olvasható méretet kap.)

Zalai Közlöny 1920.október 6.

Ám a megemlékezések aktuális politikai színezete és üzenete akkor is jellemző volt, ezt mutatják a korabeli sajtóbeszámolók is. Így volt ez 1920 őszén is, néhány hónappal a trianoni békediktátumot követően. (A képre kattintva olvasható méretet kap.)

„Reggel 9 órakor volt Nagykanizsa város hivatalos gyászistentisztelete a ferencrendiek templomában. A torony ablakán kitűzött trikolor fekete gyászba egészen bevonva, mozdulatlatul nézett le a térre. Benn a templom szentélyébe fekete szarkofág. Sok gyertya, sok virág, fekete gyászlepel keretezte az ezüstös koporsót. Csak a templom hajója kongott az ürességtől, mikor megkezdődött az istentisztelet. Lassan, mise közepe fele telt meg úgy, ahogy a templom.” – számol be a Zalai Közlöny tudósítója a városi ünnepségről 1923-ban, majd hozzáteszi, hogy a városi hivatalok és testületek képviselői távol maradtak a megemlékezéstől. Hogy miért, az nem derül ki a beszámolóból, az azonban már igen, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség gyászünnepélyén zsúfolásig megtelt az Uránia. Természetesen a gimnázium, az Irodalmi Kör és külön Kiskanizsa is megemlékezett az aradi vértanúk kivégzéséről.

 Egy évvel később 1924-ben még részletesebb az ünnepi beszámoló. „Az emlékünnepélyen nagy és előkelő közönség vett részt, amely körülmény mindenesetre tanúbizonysága a város kulturális fejlettségének. A közönségnek a kultur-készsége joggal megköveteli, hogy az efféle irodalmi és művészeti előadások megfelelő teremben tartassanak meg. Az elmúlt két előadásra a város vezetősége átengedte a városháza közgyűlési termét, de—mint halljuk — a legközelebbi – előadást, már nem tarthatják meg ebben a teremben.”

Zalai Közlöny 1935.

 Október 6-át 1933-ban nyilvánították hivatalosan is nemzeti ünnepnek. Nagykanizsán a megemlékezések menete semmit nem változott, ám ettől az évtől kezdve gyakorlatilag mindenki, vagyis az egész város ünnepelt. Azért esetenként előfordult, hogy a megemlékezések eltértek a megszokott formától. 1935-ben a város ifjúsága, ahogy a mellékelt újságcikkből is kiolvasható, kegyeleti stafétán vett részt.