Amióta regionális szerveződés –legyen az bármilyen szakmai hátterű- téma Magyarországon, azóta vita tárgya, hogy Zala, s ezen belül Dél-Zala melyik régióhoz kötődik erősebben. Nyugat-Dunántúl, vagy Dél-Dunántúl? Volt idő, amikor kétkulacsos politikát folyattak a megye vezetői, azaz, ha lehetett mindkét régióhoz csatlakoztak, attól függően, hogy melyik volt az előnyösebb. De hát mi az előnyösebb? Egy, a hazai viszonyokhoz képest gazdag régióban (Nyugat-Dunántúlon) a legszegényebbnek lenni, vagy egy viszonylag szegény régióban a tehetősebbek közé tartozni? Mire számíthatunk annál az asztalnál, ahol eredetileg csak hárman ültek, negyedikként (lásd autóipari együttműködés: Szentgotthárd – Szombathely – Zalaegerszeg + Nagykanizsa). És mire, amikor azt kérjük, hogy a kanizsai kórház miatt módosítsák az ellátási térségről szóló jogszabályt, hogy ne Nyugat-Dunántúlhoz, hanem a számunkra kézen fekvőbb délihez tartozzunk? A jelenlegi kormányzat jól érzékelhetően kevesebbet foglalkozik a „regionális gondolattal”, azaz lehet, hogy ez az egész tulajdonképpen nem bír különösebb jelentőséggel. De ha így lenne, akkor valószínűleg nem kellene a térség önkormányzatainak véleményét is kikérni egy ilyen, tulajdonképpen szakmailag védhető, vagy ha úgy tetszik támadhatatlan kérés kapcsán. De az sem kizárt, hogy akik döntenek, nem szeretnék most újraindítani a vitát, hisz szinte kizárt, hogy ne lenne másutt is hasonló igény a körzetek újraosztására. Az újraosztás pedig nem csak embereket, ágyakat, orvosokat jelent, hanem pénzt is. Ahol kevesebb az ellátandó beteg, ott kevesebb forrás jut fejlesztésre, szinten tartásra is. Azaz számíthatunk rá, hogy nem mindenki fog tapsolni ennek az ötletnek.