De tényleg!

Az intézet vezetői szívesen fogadják azokat az érdeklődő szakmai csoportokat, akik szeretnék megismerni ennek az egyébként zárt világnak az életét. A nyitás óta eltelt egy év alatt a Dunántúl bírái, ügyészei, a gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozók közül jó néhányan kértek, s kaptak betekintési és konzultációs lehetőséget, hisz – bár a nevelőintézeti gondozási forma több mint 100 éves múltra tekint vissza Magyarországon, a Dunántúlon ezidáig nem volt ilyen intézmény.

Az intézet kapuja egyébként kedden délelőtt valóságosan is nyitva volt, ugyanis így várták-fogadták a Ferenczi György Szakmai Nap vendégeit. A program névadója egykor Zalacsányban kapott életre szóló élményeket ahhoz, hogy elkötelezze magát a gyermekvédelem mellett, 1994-ben bekövetkezett halála után pedig volt munkatársai oly módon tisztelegtek szakmai munkája előtt, hogy róla elnevezett alapítványt hoztak létre. Ez az alapítvány immár több mint két évtizede a kanizsaihoz hasonló szakmai programokat szervez, illetve Ferenczi díj odaítélésével ismeri el a szakma legjobbjainak teljesítményét.

A kanizsai intézet egyébként, mint az a konferenciát megelőző tájékoztatón elhangzott, jelenleg 50-60 százalékos kapacítással működik. Munkájában, akárcsak a másik négy intézményében az elmúlt hónapokban az új törvényi előírásoknak megfelelően, jelentős elmozdulás tapasztalható. A nevelőintézeti büntetésüket töltő fiatalok mellett fokozatosan nő az előzetesben lévők aránya, ugyanis egy nem oly régi előírás alapján a bírósági eljárásra, ítéletre váró fiatalkorúakat az eljárás ideje alatt nem klasszikus büntetés végrehajtási intézetekben, hanem az életkori sajátosságaiknak jobban megfelelő javítóintézetben, például a kanizsai intézetben helyezik el.