Márpedig programokban szokatlanul gazdag hétvége előtt állunk. A város közepén dödölle ünnep, a Csónakázó-tónál az új BMX pálya avatása és az első verseny, s ugyancsak a Csótónál vasárnap a Zala Megyei Díjugrató Bajnokság döntője.

A rendezők esetében nincs vita, nekik bizony készülniük kell, ha esik, ha fúj. De ki megy majd el ezekre a programokra szakadó esőben? A programok egy része telepíthető zárt, fedett helyre, de terepkerékpározni nem lehet csarnokban.

Nincsenek könnyű helyzetben a rendezők, hisz legkésőbb ma dönteniük kell, hogy miként mentik a menthetőt, hogy a rengeteg befektetett energia és pénz ne vesszen kárba. Ráadásul arról sem feledkezhetnek meg, hogy miközben a város egyik felében szórakoztató programok zajlanak, a másik felében hivatásosok és önkéntesek a vízzel küzdenek.

Van jó döntés?  

Biztosan nincs. Ezért is kellene kellő önmérséklettel fogadnia mindenkinek a rendezők esetenként menet közben, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően hozott döntéseit. Az utólagos kritikák helyett pedig belegondolni abba, hogy az adott helyzetben mi mit tettünk volna. Ez még akkor is így van, ha azok, akiknek dönteniük kell, más helyzetben esetenként azt gondolják, hogy rájuk már nem aktuálisak Petőfi örökbecsű sorai. Tudják: „azért a víz az úr!”