Stilizált várkapu, s mögötte egy trón fogadja a látogatókat a múzeum új kiállításán, melynek kicsit talányos címe mögött egy nagyon is egyszerű felismerés áll: A 21. század gyermekeinek esetenként már az is gondot jelent, hogy megértsék a népmesékben előforduló, az egyszerű emberek egykori mindennapi életéhez kötődő kifejezéseket.

A Jankó és a kisegér történetét két zalai meséből „gyúrták össze” a tárlat rendezői, hogy aztán ennek a mesének a fonalához kapcsolódva, azt magyarázva mutassanak be néhány érdekes, látványos tárgyat, bútort, játékot az intézmény néprajzi gyűjteményéből. A kiállítás végén pedig várja a vendégeket a trón, ahol egy fotó kedvéért maguk is királlyá változhatnak, majd a saját markukból kiengedhetik a saját meséjüket, azaz az erre a célra előkészített falon, lerajzolhatják mindazt, ami a kiállítás, a mese, a látott tárgyak alapján eszükbe jut.

Hogy miért „Marokba szőtt mesék”? A válasz egyszerű: egykor, réges-régen, a mesék születésének, alakulásának idejében sem volt soha üres a mesélők és hallgatóik keze. Szőttek, tollat fosztottak, kukoricát morzsoltak, faragtak, járt a kezük, valamit mindig „alkottak”. Eközben időződtek fel a régi, hol valós, hol csodás történetek, s lett belőlük kerek történet, a végén tanulsággal, s a szegény ember győzelmével. Mint ahogy az történt Jankóval is. Aki nem hiszi, járjon utána…..a Thúry György Múzeumban.