Ha ez a név a mostani fiataloknak nem is mond semmit, magyar társáé, Farkas Bertalané talán ismerősen cseng. Ő az első, egyetlen magyar őrhajós, szovjet partnere pedig a most elhunyt Valerij Kubászov.

1980. május 27. a nap, melyen végre egy magyar is felszállhatott a világűrbe. Örömmámorban úszott az ország. Jelvények, plakátok, zászlók, hanglemez már másnap a boltokban, rajta Presser Gábor dalával. Jól elő volt készítve minden. Duplán. Mivel hogy minden propagandaanyagból duplát készítettek. A másikon a tartalék űrhajós Magyari Béla és tartalék társa Dzsanyibekov fotója volt látható. Szerintem ezekből is előkerül most majd néhány Kubászov halála kapcsán.

Én két emléket őrzök erről az eseményről. Egyrészt azon a napon megvásároltam az összes napilapot. Íme, az aznapi Zalai Hírlap címoldala.

A másik történetet sokáig nem ismertem, a közelmúltban hallottam és kaptam rá bizonyítékot. Erre a különleges alkalomra különleges érmével készült az akkori Állami Pénzverde is. De amit a cikk mellett látnak, az nem az űrrepülés emlékérme. Ami itt látható, az egy évvel korábbi kiadás. Ugyanis a repülést eredetileg nem 1980-ra, hanem egy évvel korábbra tervezték. Akkor is előkészítettek hozzá mindent, ami a népbutításhoz kellett, de végül a repülés elmaradt. A plakátokat állítólag egy évvel később újrahasznosították, nem régen mintha a neten találkoztam volna a dátumánál átragasztott képpel. De az érmeken a dátumot nem lehetett eltüntetni, így kiadhatatlan volt. Így aztán valamennyit bezúzták. Illetve, mint a mellékelt példa is mutatja, nem valamennyit. Néhányat sikerült megmenteni, ezek most az éremgyűjtemények megbecsült darabjai.