A Hadtörténeti Intézetben és Múzeumban csütörtök este bemutatták a lengyel Rytm kiadó gondozásában megjelent, Emlékezés-Pamiec – című, lengyel-magyar kétnyelvű albumsorozat harmadik, záró kötetét. A könyv tiszteletadás és köszönetnyilvánítás azoknak a magyaroknak, akik 1939-ben, Lengyelország német és szovjet lerohanása és felosztása után mintegy 120 ezer lengyel menekült előtt nemcsak hazájuk határait, de „szívüket és otthonukat” is megnyitották.

A 420 oldalas albumban több mint 500 korabeli fénykép kapott helyet – javarészüket először publikálták -, továbbá számos dokumentum, emlékezés, rajz, karikatúra, versek, amelyek az egykori menekülttáborokban, magyar városokban, falvakban készültek, ahol a lengyel menekülteket nagy rokonszenvvel és együttérzéssel fogadták.

A hatalmas anyagot az előző két albumhoz hasonlóan tematikus fejezetekbe rendezték.  Ezek közül egy az egyik legnagyobb táborról, a nagykanizsairól szól. Részben ennek a tábornak az emlékét őrzi Rétfalvi Sándor alkotása a Csengery út 117-119. számú épületek közötti térségben. A fehér oszlopon álló téglafalban a téglák a volt nagykanizsai Kávégyár (Csengery út 88.) épületéből származnak, amelyben 1939-41 között lengyel menekülttábor, majd 1941-45 között politikai internálótábor működött. A kezeket azokból a téglákból alakították ki, melyekbe az egykori lengyel menekültek és internáltak karcolták bele monogramjaikat, neveiket.