Az elmúlt évek kormányzati döntései, az „államosítás”, azaz az iskolák, egészségügyi intézmények részben-egészben állami irányítás alá vétele sok terhet levett az önkormányzatok válláról. Kevesebb lesz a személyi döntés is, a vezetők nagyobb részéről a testület legfeljebb véleményt mondhat, de döntési jogköre már nincs. Mégis, a sor úgy hozta, hogy a kanizsai képviselőknek ősszel négy, a város működése szempontjából rendkívül fontos területre is vezetőket kell állítaniuk. A Kanizsai Kulturális Központ (KKK) igazgatójának, Farkas Tibornak a megbízatása az év végén lejár, akárcsak a Via Kanizsa ZRt-t vezető Gáspár Andrásé és a Vagyongazdálkodási és Szolgáltató ZRt-t irányító Kámán Lászlóé. A KKK-ból legutóbb kiszervezett Kiskastély és Plakát Ház a Thúry György Múzeumhoz került, ez eredményezte azt, hogy ennek az új, rendkívül fajsúlyosnak ígérkező szervezetnek az élére is új pályázattal kívánnak vezetőt választani. Kulcspozíció valamennyi. Nem könnyű jósolni, bár azért vannak támpontok. A két ZRt gyakorlott csapatok, gyakorlott vezetők irányítása alatt működött eddig is, kívülálló számára nem látható indok a váltásra. Persze lehetnek egyéb szempontok is, amikről az utca embere, az egyszerű kanizsai polgár nem tudhat……
A KKK esetében már összetettebb a kép. Öt éve is csak több eredménytelen forduló után sikerült vezetőt választani. Ráadásul Farkas Tibor hol nyíltan, hol burkoltan, de sok kritikát kapott a fenntartó irányából. De van-e alternatíva? Nem lenne csoda, ha a vezető kiválasztása több fordulós lenne. Ha csak valahol nincs egy „nyúl”, aki már arra vár, hogy előrántsák a kalapból. Végül a Múzeum. Nagykanizsa vezetőinek több évtizede nem kellett ilyen léptékű, jellegű közgyűjtemény élére vezetőt választaniuk, azaz még a kollektív emlékezetre sem lehet hagyatkozni. Az elvárásokat is nehéz megfogalmazni, az alkalmasság megítélése pedig még összetettebb kérdés az újonnan létrejött intézmény esetében. Mindannyiunk érdekében – reménykedjünk.