Decemberben volt hat éve, hogy az önkormányzat megpróbált megoldást keresni a város egyik, még jelenlegi romos állapotában is talán legszebb épületegyüttesének jövőbeni sorsára. A 2008 végén tárgyalt előterjesztés még a felújításra vonatkozóan is tartalmazott tervezet, de az akkori testület ezeket megvalósíthatatlannak tartotta, ezért úgy határoztak, hogy fokozatosan kiürítik az ott lévő 100, jobbára komfort nélküli, inkább csak kényszer lakhelyül szolgáló lakást, a hasznosításra pedig majd valamikor visszatérnek. A testület évről-évre „ránéz” egykori rendeletére, és az abban foglaltakra adott határidőt meghosszabbítja. Így a kiürítés jelenleg is tart. Most már csak 13 lakásnak van lakója, de öt esetben jelenleg is zajlanak a kiürítési eljárások. Az üres lakásokat „ledugózták”, azaz befalazták a bejáratokat, hogy így akadályozzák meg az önkényes beköltözéseket. A hat évvel ezelőtt a kiürítésről született határozatban foglaltak tehát lassan megvalósulnak, de arról továbbra sincs semmi információ, hogy mi legyen a Citromszigettel. Ötlet persze sok van, de ezek megvalósítása irreálisan nagy pénzügyi hátteret igényelne. Pedig jó lenne, ha valakinek a fejéből kipattanna az tartalmi és pénzügyi szempontból is reális, „isteni szikra”. Ugyanis az egykor kaszárnyának épült tömb még üresen is pénzébe kerül a városnak, mert a teljes kiürítést követően is gondoskodni kell a vagyonvédelemről, miközben az állagromlás is felgyorsulna.

A „katonavároshoz” kapcsolódó nosztalgia miatt ma még senki nincs, aki megmerné kockáztatni a nyilvánosság előtt annak kijelentését, hogy túl nagy falat ez a városnak, nem tudunk vele mit kezdeni.

Akkor jöjjön a dózer?

Azon túl, hogy aki ezzel állna elő, igazi népharagra számíthat, ez a megoldás is óriási forrást igényelne. Ráadásul az üres területtel is kellene kezdeni valamit. Ez sem egyszerű, ékes bizonyíték erre a volt Dózsa laktanya területe.

Szóval óriási, félúton megakadt gombóc ez a város torkán. Se föl, se le…..