Neve fogalom. Az ötven év feletti kanizsaiak körében aligha van valaki, akinek a jó hangulatú és jó minőségű vendéglátásról kapcsán ne az Ő neve ugrana be elsőként. Akik a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben voltak rendszeres vendégei a szép emlékű Ady Kisvendéglőnek, szinte valamennyien őriznek tőle egy-egy kedves történetet.

Ő volt az, aki a nyolcvanas évek elején talán a városban elsőként lett saját kockázatára ismét vendéglős. Az állami vállalattól 1982-től bérelte, vagy ahogy akkoriban mondták, szerződésben üzemeltette az Ady-t. Napjait kora reggel a piacon kezdte, kellett a friss áru a déli vendégek tömegéhez.

Hozzá valóban tömegek jártak, déli időben egy-egy menü megrendelésére, elfogyasztására és a számla rendezésére nem nagyon volt 20 percnél több idő. A vendéglő ajtajában sorban álltak a székre, asztalra várakozók, s ha kellett, bizony megsürgette vendégeit, hogy szaporábban kanalazzák a levest, ne ücsörögjenek sokat, mert mások is éhesek, másoknak is kell a hely. De tette ezt olyan közvetlenül, hogy sértődés nem igen volt ebből. Legfeljebb az alkalmi vendégek csodálkoztak, hogy milyen közvetlen viszonyt ápol a konyhája főztjére vágyókkal.

Pályája betetőzése volt, hogy a rendszerváltást követően saját nevén nyithatott éttermet a Deák téren. Ez már nem a kisvendéglős, kockás terítős világ volt, itt csapatával együtt bizonyította: ért a minőségi vendéglátáshoz is. Valószínűleg nem sokan emlékeznek rá, hogy a város jó hírének öregbítéséért 2002-ben megkapta a Nagykanizsa Megyei Jogú Városért kitüntetést.

Kremzner Géza az 1995-ben megjelent első kanizsai Ki kicsoda kötet adatai szerint 1944. május 14-én született Nagykanizsán. A Zrínyi iskolában tanult, majd a budapesti vendéglátóipari technikumban érettségizett. 1966-tól dolgozott, szakács, cukrász és felszolgáló szakmai bizonyítvánnyal is rendelkezett. Szeretett utazni és horgászni.

Kremzner Gézát május 6-án, pénteken helyezik örök nyugalomra a Tripammer utcai köztemetőben.