Köszöntjük Önt, kedves dr. Adel Rashed a magyar, a nagykanizsai állampolgárok sorában.
Ön itt él velünk immár több mint 15 éve, hisz az egyetem befejezése után a mi kórházunkban kezdte pályáját, s ma a központi radiológia főorvosaként tevékenykedik. Megismertük, megszerettünk Önt, s mert ma délelőtt ünnepélyes keretek között letette az állampolgári esküt, most már honfitársunkként is tisztelhetjük. De tiszteljük azért is, hogy nem szakított szülőföldjével, Jemennel sem, mostantól kettős állampolgárként él, két hazát szolgál.
Bár messzire került első, eredeti hazájától, nincs egyedül új hazájában sem, testvére Zalaegerszegen szívsebészként dolgozik. Egymásra utaltságuk nyilvánvaló, s ez a családi köteléken túl is megmutatkozik, legalábbis erre utal a mai ünnepség előtt kettőjük viszonyáról szóló gondolata: „Ha én nem mondok neki jót, akkor ő rosszul operál.”
Tisztelt Doktor Úr!
A dödöllét szereti? Ha igen, a hétvégén bizonyíthatja, hogy a szíve, lelke után most már a gyomra is magyar.
