Még nyáron komoly aggodalmaim voltak a csatorna rekonstrukciót követő aszfaltozás miatt, s ennek hangot is adtam az egyik közösségi portálon. Bár a munkának még közel sincs vége, most úgy látom, a befejezés, azaz az utak burkolatának helyreállítás sem jobb, sem rosszabb nem lesz, mint máskor, másutt. Igazán komolyan értékelni a munkát majd talán jövő tavasszal lehet, amikor kiderül, mennyire volt jó a tömörítés az aszfalt alatt. Tény, a Rozgonyi utca keresztirányú átvágásait most is érezni, de az Erzsébet tér már rendezett képet mutat az újonnan felfestett úttal.
De a Király utca!
Az aszfalt most itt is sima, de a padka kritikán aluli állapotban maradt. Igen, maradt, mert korábban is olyan volt, mint most. De én naiv lélek azt gondoltam, hogy ha rendbe teszik az utat, talán a padkára is jut egy-két millió. Lehet, hogy ennek kijavítása nem volt benne a csatorna rekonstrukció milliárdjaiban, de mégis. Mert most jó néhány évig így marad, az egészen biztos. Olyan ez, mint amikor új otthonba költözünk. Amit a beköltözés előtt elvégzünk, az rendben van, de ami félbe maradt, azt még sokáig rejtegetjük a vizitbe jövők elől. De a Király út padkáit nem lehet elrejteni, ezek kiabálnak! Azt kiabálják, hogy ez fél munka! Ez nincs befejezve. Ez így rendetlen, rendezetlen, trehány képet mutat. Azt kiabálja, hogy költhetünk mi saját meg uniós forrásból százmilliókat a terek, utak, csatornák rendbetételére, ha a részletekre nem figyelünk, az összkép lehangoló lesz. A Király utca így most nagyon lehangoló képet mutat. Tükröt tart. Nekünk. Magunkról.