Uradalmi szakácsként dolgozó nagymamájától tanult főzni Nagy Józsefné, Ildikó, ám fakosi kislányként még nem gondolta, hogy eljön az idő, amikor ő fog másokat tanítani a sütés-főzés fortélyaira. Pedig így lett, bizonyítva: csodák nem csak a népmesékben léteznek.
– A véletlen hozta így, hiszen általános iskolásként fizioterápiás-asszisztensnek készültem – árulta el a Mező Ferenc –Thury György Gimnázium és Szakképző Iskola szakmai tanáraként dolgozó hölgy, akivel a X. Kanizsai Bor és Dödölle Fesztivál kapcsán beszélgettünk. Ez nem volt egyszerű, hiszen a program egyik szervezőjeként a szokásosnál is több elfoglaltsága akadt.
– Fél évig albérletben kellett volna laknom, csak aztán kaptam volna kollégiumot, ezért édesapám nem engedett el, inkább beíratott a Mező gimnázium számviteli tagozatára. Ez a terület nem csábított, ezért 14 éves koromban elmentem dolgozni a Tungsramba, ahol minőségi ellenőrként nagyon jól éreztem magam.Ildikó 19 évesen férjez ment, szült két csodálatos fiút, s mivel közben három műszakossá vált a munkahelye, nem tudott visszamenni. Váltani volt kénytelen. Az autóvezetői tanfolyamon mellette ült a Hevesi iskola élelmezésvezetője, aki megkérdezte: vállalna-e „alantas” munkát, lenne-e kézilány? Elvállalta.
– Emberileg és szakmailag is nagyon jó csapatba kerültem – folytatta. – Hétvégenként is sokszor dolgoztunk, lakodalmakat, rendezvényeket bonyolítottunk. Bármilyen feladatot, amivel megbíztak, törekedtem maximálisan teljesíteni. Egy párolt rizshez vagy egy salátához is a nevemet akartam adni, s igyekeztem mindent megtanulni, ami egy konyhai kisegítőnek szükséges, miközben tudtam: többre vagyok képes.Belelátva a szakács szakma szépségeibe, elvégezte a kétéves szakács tanfolyamot, ezt megfejelte egy cukrász vizsgával, majd leérettségizett. Egy hidegkonyhához értő szakembert kerestek a „Keribe”, megpályázta, s a pályázatot elnyerve, 1993. november 1-jén kezdett dolgozni a jelenlegi munkahelyén. S mivel szakoktató csak főiskolai végzettséggel lehetett, elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szakoktató szakát, kereskedelmi szakirányon. Ezt követően a NKIK által indított mesterképzésen is remekelt, ám szakácsmesterként sem ült meg a babérjain: a Magyar Gasztronómiai Egyesület ajánlására mehetett mestervizsgára. A tapolcai Pelion szállodában végezte a gyakorlati vizsgáját – díszmunkában mentora Prikryl József volt -, s kiérdemelte a „Mester szakácsmester” titulust. A Nemzeti Fejlesztési Szakképzési Intézetben 3,5 évig dolgozott tananyagfejlesztőként, majd tanári szakon egyetemi végzettséget, ezt követően pedagógus szakvizsgát szerzett. Így a kézilány három diplomás szakemberré képezte magát. Ennek eléréséért most is köszönetét fejezi ki férjének, akitől minden támogatást megkapott szakmai előmeneteléhez.
A legmagasabb szakmai fokozattal rendelkező tanárnő másképp főz otthon, hiszen szerettei a nagyszülőktől átvett, tradicionális ételeket kedvelik. Fiainak nem ad hidegkonyhai készítményt, mert abból nem kérnek, de ha dödöllét vagy krumpli prószát tesz eléjük, nyomban megjön az étvágyuk.
– Már kirepültek, de ha hétvégére hazajönnek, előre leadják a rendelést, melyben sokféle étel szerepel – mosolygott Ildikó. – Például az egyik kínait kér, a másik gulyást szeretne, a menyeim pedig ostoros kalácsot. Szívesen teszek eleget mindegyik kérésnek, hiszem számomra a sütés-főzés mindig örömöt jelent, akárcsak az evés – ami nyomot is hagy rajtam. A képzések során 100-150 szakács főz rám, így nincs erőm fogyókúrázni.Ildikó szakmaszeretete határtalan, s büszke arra, hogy több tanítványát is megfertőzte azzal. Minden csoportjában vannak olyan emberek, akikben elülteti a picike magot, s akik utána már saját magukat fejlesztik tovább a szakmában. Ennél nagyobb öröm pedig nem érhet egy pedagógust – állítja.