A Zalaegerszegi Járásbíróság 2015. február 24-én négy, csoportosan elkövetett közveszélyokozás bűntettének kísérletével és más bűncselekményekkel vádolt férfivel szemben hozott ítéletet. A felbujtó I. rendű vádlott 9 év 6 hónap, társai pedig egyenként 6 év 4 hónapos szabadságvesztést kaptak nem jogerősen.
Az ügyészségi vádiratban foglaltak szerint az I. rendű vádlott társaival éveken keresztül járt egy nagykanizsai szórakozóhelyre, ahol rendbontó módon viselkedett, és fizetés nélkül fogyasztott az üzlet vezetője kárára. Mikor a sértett új vendéglátó egységet bérelt, korábbi viselkedésük miatt oda már nem akarta beengedni a vádlottakat. Az I. rendű vádlott felháborodva ezen, több alkalommal is hangoztatta: „ezt a szégyent ő a városban nem fogja hagyni”, s megfenyegette a sértettet, hogy felgyújtja a szórakozóhelyet. A vádlottak 2014. április 14-én éjjel 10 óra után megjelentek a Nagykanizsa, Eötvös téren lévő szórakozóhely előtt, ahol a II. és III. rendű vádlott először a bejárati ajtót rugdalta, majd a II. rendű vádlott szétlocsolta a magukkal vitt gyúlékony anyagot (benzint) a zárt bejárati ajtó előtti szőnyegen, és – a vádirat szerint – megpróbálták azt meggyújtani. A bárban tartózkodó sértett megjelenése megzavarta őket, ezért a vádlottak elhagyták a helyszínt.
Hasonló okok miatt tiltották ki a vádlottakat egy másik kanizsai, Erzsébet téri étteremből is. A vádlottak aznap éjszaka ezt a szórakozóhelyet is meglátogatták, s az I. rendű vádlott fenyegetőleg közölte az üzletvezetővel: „nem érdekli, hogy börtönbe megy, vagy meghal, felgyújtja az éttermet és a sértett kocsiját is.” A fenyegető magatartásnak a rendőrök megérkezése vetett véget.
A Zalaegerszegi Járásbíróság tanácsa 2014. december 15-én kezdte tárgyalni az ügyet. Az első tárgyalási napon a vádlottak, valamint egy tanú kihallgatására került sor. Bírói kérdésre akkor az I. és a IV. rendű vádlott úgy nyilatkozott nem érzi magát bűnösnek, a II. és a III. rendű vádlott pedig részben ismerte el büntetőjogi felelősségét. A tárgyalás 2014. december 16-án, illetve 2015. február 23-án szakértők, illetve további tanúk – egy részük esetében a vádlottak jelenléte nélküli – meghallgatásával folytatódott, majd 2015. február 24-én ítéletet hirdetett a Zalaegerszegi Járásbíróság tanácsa. Az I. rendű vádlottat 1-1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében (mint tettest és társtettest), 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében, mint társtettest, 1 rendbeli közveszély okozása bűntettének kísérletében pedig mint felbujtót találta bűnösnek a bíróság, és ezért őt többszörös visszaesőként halmazati büntetésül 9 év 6 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A II., III. és IV. rendű vádlottakat egyenként 6 év 4 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a tanács, s emellett 7-7 évre tiltotta el őket közügyek gyakorlásától. A II. Rendű és III. rendű vádlottakat társtettesként 1 renbeli közveszély okozása bűntettének kísérletében és 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek a bíróság. A IV. rendű társuk esetében az 1 rendbeli közveszély okozása bűntettének kísérletlében bűnsegédnek, az 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében pedig társtettesnek minősítette a bíróság a cselekményt. A vádlottak – az I. Rendű kivételével – legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követően bocsáthatóak feltételes szabadságra.
Az indokolásban elhangzott: a bíróság nem osztotta maradéktalanul sem a védelem, sem a vád, sem a vádlottak által állítottakat. Az ügy során a vádlottak vallomásai jelentős mértékben változtak, illetve alakultak, s formálódtak egymáshoz igazodó vallomásokká. (A IV. rendű például – bár korábban azt mondta, ittas állapota miatt szinte semmire nem emlékszik -, a bíróság előtt már a társaihoz hasonló módon idézte fel a történteket.) Több esetben életszerűtlen állítások hangzottak el (pl., hogy a szerinte maró hatású benzinnel II. rendű vádlott csak rongálni akart). Velük szemben a sértettek következetes tanúvallomást tettek mind a nyomozás során, mind a bíróság előtt, s a tanúk is által elmondottak is értékelhetőnek bizonyultak.
A szórakozóhelynél kamerafelvétel örökítette meg a történteket, illetve az II. és a III. rendű vádlott tevékenységét. (Eközben az I. és a IV. rendű vádlott – bár azt nyilatkozták, hogy nyitva tartó szórakozóhelyet kerestek – a bíróság álláspontja szerint figyelést végeztek.) Annak ellenére, hogy a vádlottak azt állították, csak meg akarták rongálni a bejáratot, a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján úgy ítélte meg, a vádlottaknak szándékában állt meggyújtani a benzint (néhány törött, de meg nem gyújtott gyufát is találtak a helyszínen). Elvetette a bíróság a vádlottak azon védekezését, mely szerint a sértett megváltoztatta volna a helyszínt. Mint elhangzott: a kamerafelvételből jól látszik, hogy a sértett racionálisan, ésszerűen viselkedett miután kijött a szórakozóhelyről: csupán megnézte, megszagolta a szétlocsolt folyadékot, s értesítette a hatóságot.
Dr. Gaider Bálint tanácselnök hosszan beszélt arról, hogy bár a kilocsolt néhány deci benzin ( az egy literes tartalmának felét locsolták szét) nem tűnik soknak, de mint a meghallgatott szakértő kimutatta, meggyújtás hiányában akár a bejárattól nem messze található gázkonvektor miatt ez a kis mennyiség is nagyfokú veszélyforrást jelentett, mert a benzingőzt a konvektor őrlángja is belobbanthatta volna. A szerencsés véletlennek is köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj.
A Zalaegerszegi Járásbíróság elsőfokú ítélete nem jogerős.
A vádlottak és védőik felmentésért, enyhítését, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbeztek, valamint kérték az előzetes letartóztatás megszüntetését. A bíróság ennek helyt adott, úgy vélve, hogy a jogerős ítélet meghozataláig enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása is elégséges: ezért mind a négy vádlott házi őrizetbe került. Az indokolásban elhangzott: bár súlyos ítélet született, a vádlottak tárgyaláson tanúsított magatartása, s az a kilátás, hogy bármilyen csekély kihágással elveszíthetik az enyhébb kényszerintézkedés kedvezményét, visszatartja a vádlottakat, hogy megszegjék a házi őrizet szabályait. E döntés ellen az ügyész fellebbezett.
