A Zalaegerszegi Törvényszék 2015. november 18-án négy, csoportosan elkövetett közveszélyokozás bűntettének kísérletével és más bűncselekményekkel vádolt férfivel szemben hozott jogerős ítéletet.

Az eset részleteiről korábban itt:  http://www.8800.hu/aktualis/fel-akartak-gyujtani-egy-nagykanizsai-szorakozohelyet/ és itt: http://www.8800.hu/aktualis/bosszu-nagykanizsan-szorakozohelyekrol-kitiltottak-megprobaltak-felgyujtani-sorozot/ számoltunk be.

Az ügy lényege: az elkövetők nem örültek annak, hogy korábbi viselkedésük nyomán két kanizsai étteremben is nem kívánatos személyek lettek.  Sérelmükért úgy próbáltak –szerencsére eredménytelenül – elégtétel venni, hogy megpróbálták felgyújtani az egyik szórakozóhelyet.

A Zalaegerszegi Járásbíróság tanácsa 2015. február 24-én hozott első fokon ítéletet. Az I. rendű vádlottat 1-1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében (mint tettest és társtettest), 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében, mint társtettest, 1 rendbeli közveszély okozása bűntettének kísérletében pedig mint felbujtót találta bűnösnek a bíróság, és ezért őt többszörös visszaesőként halmazati büntetésül 9 év 6 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.

A II., III. és IV. rendű vádlottakat egyenként 6 év 4 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a tanács, s emellett 7-7 évre tiltotta el őket közügyek gyakorlásától. A II. rendű és III. rendű vádlottakat társtettesként 1 rendbeli közveszély okozása bűntettének kísérletében és 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek a bíróság. A IV. rendű társuk esetében az 1 rendbeli közveszély okozása bűntettének kísérletlében bűnsegédnek, az 1 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében pedig társtettesnek minősítette a bíróság a cselekményt.

A vádlottak és védőik felmentésért, enyhítését, illetve hatályon kívül helyezésért fellebbeztek, így került az ügy a Zalaegerszegi Törvényszék elé.

A Zalaegerszegi Törvényszék 2015. november 18-án hozott ítéletet az ügyben. A dr. Rupa Melinda vezette büntetőtanács részben megváltoztatta a Zalaegerszegi Járásbíróság 2015. október 9-én hozott ítéletét.

A törvényszék büntetőtanácsa megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott volt. Az I. fokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le, helyes következtetéseket vont le, így ezen körülmények nem támadhatóak másodfokon. A védelem rongálásra irányuló védekezése kapcsán elhangzott: nem kétséges, hogy a vádlottak szándéka a szórakozóhely felgyújtására irányult, s az is biztos, hogy ha sikerül tüzet gyújtani, akkor azt nem tudták volna kontrollálni, a lángok a szórakozóhelyen kívül a szomszéd épületet is veszélyeztették volna. Ez összességében egyértelműen túlmutat a rongáláson. Nem vitatható az sem, hogy a vádlottak szavahihetősége megdőlt az elsőfokú eljárás során, hiszen több esetben is megbeszélt részletekkel álltak elő mind szóban, mint írásban, az eljárás során is változtatva néhány momentumon. Ugyanakkor egyes körülményekre figyelemmel, a törvényszék látott módot az enyhítésre.

A II. fokú bíróság az I. rendű vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartamát 9 év 6 hónapról 8 évre csökkentette, tekintettel többek között arra, hogy a közveszélyokozás cselekménye kísérleti szakban maradt. A tanácselnök megjegyezte: a büntetési tétel 5-20 évig terjedő szabadságvesztés ezen cselekmények tekintetében, figyelemmel a halmazatra és arra, hogy a vádlott többszörös visszaeső.
A törvényszék úgy látta, hogy a II. rendű vádlott a kényszerítés bűntettének kísérletét folytatólagosan és részben társtettesként követte el.  A rá kiszabott szabadságvesztés tartamát – az 5 éves minimumhoz közeli – 5 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre enyhítette, tekintettel a vádlott fiatal felnőtt korára, valamit arra, hogy az elkövetés kísérleti szakban maradt. A bíróság úgy vélte, a büntetési célok nála ezen büntetési tétel mellett is érvényesülnek.
A III. rendű és a IV. rendű vádlottak tekintetében a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vádlottak a kényszerítés bűntettének kísérletét bűnsegédként követték el. A III. rendű, büntetlen előéletű vádlott így másodfokon a minimumként kiszabható 5 év fegyházbüntetést, IV. rendű társa pedig az enyhítő szakasz alkalmazásával 3 évet kapott, amelyet enyhébb, börtön fokozatban köteles letölteni. Mindkettejüket 5 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától.  A IV. rendű vádlott esetében a nagymértékű mértékű enyhítésre azért látott módot a törvényszék, mert a IV. r. vádlott tevékenyen nem tudott részt venni a cselekményben, szerepe csak bűnsegédlet volt.