Ma, október 12-én van a Fürdőkultúra Napja. Emlékezzünk tehát, miként is alakult a közösségi fürdőzés dolga Kanizsán.
140 éve, 1873-ban a mostani Kisfaludy-Csányi utca sarkán megnyílott a város gőzfürdője. A korabeli leírás szerint nők és férfiak egyaránt igénybe vehették az intézmény szolgáltatásait, de térben elkülönítve. Az udvar hátsó részében, az épület mögött volt a nyári uszoda szabadtéri, ovális alaprajzú, nagyjából húsz méter hosszú medencéje. Mellette helyezkedtek el a kabinok. A medence vizét, ha szükséges volt, gőzzel melegítették. A fürdő látogatottsága nem volt nagy, a tulajdonosoknak fel kellett adniuk további fejlesztési terveiket. Jellemző a pénzügyi gondokra, hogy a részvényeseknek évi egy fürdési lehetőség jelentette az osztalékot.
1911-ben a város megvette a fürdőt, majd 1921-ben továbbadta Novák János volt országgyűlési képviselőnek. Az uszodai rész már az 1920-as évek közepén használhatatlanná vált, de a gőzfürdő még a második világháború után is működött. Ezt követően fedett fürdője legközelebb 1976-ban lett Nagykanizsának, ekkor adták át a mostani Kőrösi (akkori Andrejka) iskola tanuszodáját. Szabadtéri strandja viszont hosszú évekig 2 is volt a városnak. Az eredeti, 1906-ban megfogalmazott elképzelés, mely szerint a „Kanális” a mostani Principális mellett épüljön a szabadtéri fürdő, még a 20-as években is élt, nem valósult meg. Volt viszont fürdő ott, ahol most a volt DOMUS Áruház épülete áll a Magyar utca végén. Itt volt a századelőn a Herkules Téglagyár. Az üzemet ugyan 1938-ban felszámolták, de a gyár mögötti nagy, vízzel teli bányagödröt már 1932-ben népfürdővé nyilvánították. Ez volt a Herkules strand. A megnyitását követő évben, 1933-ban avatta fel ifjú Horthy Miklós a sétakerti strandot, mely több mint 50 éven keresztül szinte változatlan formában szolgálta a várost. A Herkules gödrét az Egyesült Izzó telepének építésekor töltötték fel. S végül a már nem is olyan fiatal jelenlegi fedett uszoda, mely idén 25 éves. A vitára, hogy miért csak 33 méteres medencével építették, már kevesen emlékeznek. Van egyáltalán komoly versenyre alkalmas 50-es uszoda Zalában?
( Az írás alapjául Tarnóczki Attila Hol, mi? című elektronikus gyűjteménye szolgált)