A jó asztalos mindig hiánycikk, és ezzel a szakmával szinte mindig el lehet helyezkedni – állítják azok a 12. évfolyamos zsigmondys-széchenyis diákok, akik nagy munka végére tettek pontot a minap az asztalosipari tanműhelyben. A tantervben előírtakon felül ugyanis több mint 100 (!) kutyaházat készítettek el a kanizsai állatmenhely javára!

A Nagykanizsai Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Petőfi utcai könnyűipari tanműhelyében munkálkodó 12. évfolyamos asztalos tanulók amondók, hogy ösztöndíj nélkül is nagyon szép szakmát választottak. De azért halkan hozzáteszik: milyen szerencsések az utánuk jövők!

A következő tanévtől ugyanis ösztöndíjas lesz az asztalos szakma, tehát aki ezt választja, és persze jól tanul, akár 30 ezer forintot is kaphat havonta. A feltételeknek sem nehéz megfelelni: a diáknak ne legyen tíznél több igazolatlan órája, s 2,5 felett legyen a tanulmányi átlaga. Aki csupán ennyit teljesít, az is már 10 ezer forinthoz juthat havonta, a négyes átlagot meghaladók tanulmányait pedig 30 ezer forinttal dotálják. Kell ennél jobb ösztönzés?

E rövid eszmefuttatás után a jótékonykodásra tereltük a szót, hiszen abban is jeleskednek az asztalos tanulók, s nem csak az adventi időszakban. Találkoztam már velük például a kanizsai csecsemőotthonban, ahova saját készítésű színes székeket vittek télapó-ajándékként, s a szülők nélkül felnövő apróságok örömét látva, bizony, könnyes lett a máskor nagyhangú kamaszok szeme.

Kevesen tudják, hogy a kolontári katasztrófa idején sem késtek a segítséggel: az ottani óvodába csináltak kisszékeket és asztalokat.

A helyi média jóvoltából már inkább ismert, hogy tavaly a TISZK felkérésére felújítottak egy játszóteret az Erdész utca végén, amit nemrég egy játszótéri paddal és két asztallal bővítettek, s a Batthyány Gimnáziumnak is készítettek kültéri padokat és asztalokat. A „szabadtéri tanteremnek” a hideg idő ellenére is nagy sikere volt, s borítékolható, hogy tavasszal még nagyobb örömmel veszik birtokukba a BLG-s diákok.

– A kanizsai Állatmenhely részére már korábban is készítettünk egy garnitúra kutyaházat, s az akkori 48 darabot most újabb 63-mal fejeltük meg – mondta Horváth Andor, az asztalosok szakoktatója, akitől megtudtuk: a faanyagot az állatmenhelyesek felajánlásból gyűjtötték össze, s társadalmi munkában ugyancsak ők fogják lefesteni az elkészült darabokat. – A 10. és 12. évfolyamos asztalos tanulóink vállalták, hogy a tanmenetben előírtakon kívül ezt is megcsinálják a segítségünkkel.

– Miért jó a tanulóiknak, hogy efféle munkákkal gyarapítják a közeli és távoli környezetüket?

– Egyrészt olyan munkákat végeznek, melyekről az elkészülés után láthatják, hogy valóban hasznos dolog, ezáltal látják a munkájuk értelmét – fogalmazott a szakoktató, hozzáfűzve: ilyen esetekben a faanyagot a kanizsai „megrendelők” biztosítják. – Másrészt konkrét feladatot oldanak meg, s olyan gyakorlást végeznek, aminek a későbbiek során, a majdani saját munkájukban is hasznát veszik.

A 12. évfolyamos Németh Szabolcs elárulta: tisztelettel tekint az állatmenhelyesek munkájára, hiszen régebben ő is járt oda segíteni, rendszeresen sétáltatott kutyákat.

– Hozzám közel állt ez a feladat, egyáltalán nem volt nehéz megcsinálni, s jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem – mondta Szabolcs. – Láttam már használatban a kutyaólainkat, hiszen az első garnitúra átadására minket is meghívtak, ezzel is megköszönve a munkánkat.

A szintén végzős, muraszemenyei Kurucz Dániel is örömmel vett részt a kutyaházak elkészítésében.

– Otthon is van kutyánk, amit a kanizsai állatmenhelyről vittünk, akárcsak egy korábbi kutyánkat – mosolygott Dani, hozzátéve: falun egyébként is kell a kutya. – Nagy állatbarátok vagyunk, macskát is vittünk már haza a menhelyről, hiszen tudjuk, hogy nálunk jobb sora van. Apuval otthon is készítettünk kutyaólat, a nyulaknak ketrecet, s a galamboknak házat, de ez természetes, hiszen asztalos tanuló vagyok. Ebben a szakmában képzelem el a jövőmet, úgy néz ki, hogy vagy Tornyiban egy asztalosnál, vagy Dobriban egy nyílászárókkal is foglalkozó fafeldolgozóban fogok elhelyezkedni. Nincs okom aggodalomra, hiszen az itteni képzés remekül felkészített arra, hogy asztalosként bárhol megálljam a helyem.