Aki a sport bűvöletében él, az tudja, nincs annál nagyobb dicsőség, mint amikor az ember a nemzeti színű melegítőt magára veheti.

Horváth Ferenc Mákos, a Puncs Fagyizó gazdájának az életében a családon kívül két fontos dolog van: a fagyi és sport. Előzőért naponta kap elismeréseket, az utóbbira inkább csak költ, részben úgy, hogy nagy focirajongó, – Európa nagyobb  stadionjait már szinte mind látta belülről – és lelkes támogatója a sportnak, az utánpótlás nevelésnek. Ez utóbbinak köszönheti, hogy most már neki is van nemzetei színű, címeres melegítője.

–  Hétvégén rendezte az Együtt Kiskanizsáért Egyesület a farsangi bálját, jött rá meghívó, meg mellé az üzenet: nagyon számítanak rám, fontos lenne, ha elmennék a családdal együtt. Nem tudtam, miről lehet szó, de hát igazi sáska vagyok én is, ott volt a helyem. A bálon derült ki, hogy az Egyesület azt a tevékenységemet – nem volt ez nekem munka – amit az utánpótlás nevelésért 25 éven keresztül tettem, szerette volna elismertetni a Magyar Diáksport Szövetséggel. Jól lobbiztak, mert Balogh Gábor, a Szövetség elnöke, a Miniszterelnök sportügyekért felelős tanácsadója egy címeres, nemzetiszínű melegítőt küldött, s ezt adta át nekem a bálon Cseresnyés Péter polgármester úr. Egyben bírom Balogh úr telefonon tett ígéretét, hogy még idén ellátogat hozzánk. A melegítőt túl sokat hordani biztosan nem fogom, mert ez az egyébként nem kicsi, sporttal kapcsolatos gyűjteményem egyik legbecsesebb darabja, szeretném épségben megőrizni.

– A munka és a sport elválaszthatatlanok, azt láthatja az is, aki belép a fagylaltozó mögötti irodába, előkészítőbe. Az összes fal sport témájú fotókkal, érmekkel, serlegekkel van tele.

– Nem is tudom, melyik számomra az értékesebb, a gépek, vagy a sporthoz kapcsolódó relikviák. Volt, hogy betörtek az épületbe, s amikor először beléptem, hogy felmérjem a kárt, a serleges polcra néztem, hogy ott megvan-e, rendben van-e minden. Csak miután láttam, hogy ott nincs kár, akkor vettem szemügyre a többi berendezést. A gépek pótolhatók, de a sporthoz kötődő tárgyak nem. Mindegyik mögött egy-egy csapat, egy-egy kis közösség teljesítménye áll. Én egyébként az aktuális sikereknél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy ezek az egykori gyerekek, fiatalok máig összejárnak, tartják a kapcsolatot, figyelnek egymásra még most is, amikor már nem egy csapatban játszanak.

– Tavasszal, amikor kinyit ismét a Puncs Fagyizó, új látványosság fogadja majd azokat, akik ide látogatnak.

– Én mindig „sáska” voltam, nekem mindig a szívem csücske volt az itteni sportélet. Az elmúlt években összegyűjtöttem a Kiskanizsai Sáska labdarúgó csapatainak fotóit. Ezekből állt össze hét tabló, ezek a tablók lesznek az új díszek. Az első fotó 1932-ből származik, az utolsó 2008-ból – legalább két emberöltő. Nincs meg persze minden kép, de azért így is lehet majd keresgetni az ismerősüket.

(A szerkesztő megjegyzése: Horváth Ferenc Mákos hozzájárulásával a fotók hamarosan a 8800.hu Galériájában is megtekinthetők lesznek)