– Tavaly áprilisban egy második világháborús vitézt kísértünk utolsó útjára a városi temetőben, amikor az I. világháborús parcella mellett elhaladva, szomorúsággal töltött el annak elhanyagoltsága – idézte fel a karitatív tevékenységhez vezető okot Pető Attila, kinek nagyapja az I. világháborúban vitézséget kapott, s aki maga is tagja a vitézi rendnek. – Úgy gondoltam, hogy nekünk, nemzeti érzelmű embereknek össze kellene fognunk, nem hagyhatjuk, hogy az I. világháborúban mifelénk hősi halált halt magyar, horvát, szerb, orosz és német katonák ilyen méltatlan körülmények között aludják örökös álmukat. A II. világháborús német hadisírokat példásan gondozza a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség (Volksbund), a gépgyáriak szépen rendben tartják az orosz hadisírokat, mi pedig felvállalhatnánk az I. világháborús parcella gondozását.
A civil életben biztonságtechnikával foglalkozó Pető Attilától megtudtuk: 1100 sírkő található az I. világháborús parcellában. Nem véletlen a nagy szám, hiszen Kanizsán volt akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb barakk kórháza.
– Telefonon keresztül és egy internetes közösségi oldalon is közzétettük a felhívást, de az önkéntesek száma jóval elmaradt a várttól – folytatta a kétgyermekes fiatalember, hozzátéve: azért van egy tíz fős „kemény mag”, akik rendszeresen kiveszik a részüket a munkából. A mohától és a gombáktól eddig 800 síremléket tisztítottak meg, s a visszalévő 300-nál is jócskán lesz munka. Például ezen a hétvégén, hiszen szeptember 28-án és 29-én is reggel 9 órakor kezdenek.
– Szeretettel várunk mindenkit, aki az őseink iránti kegyelet okán, tiszteletből, hazafias érzelemből, felmenői iránti szeretetből vagy akár más indíttatásból azonosulni tud ezzel a tevékenységgel. Aki egy kicsit is magáénak érzi ezt a fajta feladatot, csatlakozzon a maroknyi, de annál elszántabb csapatunkhoz, akkor is, ha nincsen sok ideje, hiszen egy-egy sír megtisztítása fél óra alatt is elvégezhető. Az is nagy segítséget jelentene, ha lennének, akik akár csak egy-egy sír gondozását is felvállalnák. Kérjük őket, hogy ha módjukban áll, hozzanak magukkal drótkefét, vödröt és rongyokat, s persze lelkesedést, mert ez a legfontosabb mozgatórugója mindenfajta önkéntességnek. Gondoljunk csak arra, hogy nagyapáink közül milyen sokan nyugszanak idegen földön, s minket is milyen meghatottsággal töltene el, ha tudnánk: a távolban vannak, akik szeretettel, a hősöknek kijáró tisztelettel gondoskodnak róluk. Szerintem csak annyit várhatunk el másoktól, amit magunk is képesek vagyunk megtenni másokért, a közösségért, egy nemes ügyért.
Aki nem érti, miért került Szent Apollónia freskója a sír fotója mellé, annak ajánljuk figyelmébe ezt a bejegyzést: http://www.8800.hu/szolj-hozza/szent-apollonia-es-az-agancs-nelkuli-szarvas/ )
