Rácz András helyettes államtitkár a BFNPI fenékpusztai kutatóházában tartott projektindító sajtótájékoztatón elmondta: a zalavárihoz hasonló élőhely-fejlesztési pályázatokra a 10 magyarországi nemzeti park igazgatósága mintegy 6 milliárd forintos pályázati forrást tud felhasználni. Felidézte, hogy az ezredfordulóra mindössze két számottevő bivalygulya maradt az országban, ebből az egyik a BFNPI fenntartásában lévő kápolnapusztai rezervátumban. A Zalaváron elhelyezett állománnyal együtt ezek az állatok – legeltetésük révén – a Kis-Balaton környékén a vizes élőhelyek kezelésének is egyik legfontosabb eszközei.

Puskás Zoltán, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója kifejtette: a zalavári, eredetileg marhahízlaló majort 2008-ban vették meg, a két hektáros területen két istálló áll, körülötte legelők találhatók. Az itt tartott bivalyok részben az egykori Festetics uradalomból származnak, 1992-ben a levágásuk előtt vásárolták meg az igavonásra és hústermelésre tartott állományt, amely ma nagyjából 220 egyedből áll.

A környezet és energia operatív programból nyert 248 millió forintos összeg 100 százalékos támogatottságot jelent, 73 millió forintot építkezésre és felújításra költenek, a fennmaradó összeget pedig gépvásárlásra fordítják – részletezte a nemzeti park igazgatója.

Manninger Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke azt mondta: terveik szerint a következő uniós ciklusban a Kis-Balatont, az ország egyik legjelentősebb élőhelyét szeretnék jobban megismertetni a közönséggel. Külön Kis-Balaton programot kívánnak kidolgozni, hogy még inkább turisztikai célponttá váljon a térség.