A Vas Megyei Főügyészség a vádiratban azt fogalmazta meg: a körjegyző a település két kempingüzemeltetőjével abban állapodott meg, hogy a magasabb ifabevallás fejében csökkentik a területbérleti díjaikat. Ezzel az önkormányzat a befolyt adóbevétel minden egyes forintját további két forinttal kiegészítő állami támogatáshoz juthatott hozzá, ami csaknem 13,6 millió forintot jelentett.

A körjegyző az eljárás során mindvégig tagadta, hogy létezett volna ilyen megállapodás, amit szerinte az is bizonyított, hogy az üzemeltetők többször kérték az önkormányzatnál a területbérleti díj mérséklését vagy elengedését.

A településen kempinget üzemeltető másodrendű vádlott viszont azt vallotta: 2007 augusztusában a jegyző felkereste, hogy további idegenforgalmi adót fizessen be, és akkor volt szó a területhasználati díj csökkentéséről.

A bíróság megállapítása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a jegyző elektronikus úton tett bejelentésében valótlan adatokat szolgáltatott, amivel jogtalan előnyhöz, nagyobb összegű állami támogatáshoz juttatta az önkormányzatot.

A bíró az ítélet indokolásában kifejtette: a bizonyítékokból, a könyvszakértői véleményből és a vendégkönyvből megállapítható volt, hogy 2004 és 2007 között a ténylegesen meghatározottnál magasabb idegenforgalmi adót fizettek be az önkormányzatnak. Ugyanakkor a bíróság – szakértői véleményre alapozva – úgy foglalt állást, hogy a harmadrendű vádlottként szereplő kempingüzemeltető és az önkormányzat közötti elszámolások nem voltak szabályosak, de nem volt bizonyítható, hogy ezzel csalást vagy közokirat-hamisítást követtek volna el.

A volt polgármester – aki 2010-ig volt a település független vezetője – esetében a bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a főügyészség vádját, miszerint bűnsegédként testületi döntés nélkül járult volna hozzá az egyik üzemeltetőnél a területbérleti díj csökkentéséhez.

A település volt polgármesterét és az ügy harmadrendű vádlottját felmentették, a másodrendű vádlottat pedig bűnsegédként elkövetett csalás, magánokirat-hamisítás miatt nyolc hónap, végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Az ítélet ellen az ügyész és az elsőrendű vádlott fellebbezést jelentett be, a másodrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért, így a határozat nem jogerős.