Szegény apám még a fináncok elől dugva-bújva főzte le azt a kevés pálinkát, amivel megkínálta a családi ünnepkor a rokonságot, vagy disznóöléskor a hajnali segítőket. Arra is emlékszem, hogy esténként, zárt ajtó mögött, miként állította be pontosan 52 fokosra a holló almából, vagy éppen szederből főzött italt. A főző egyes részei talán még most is ott vannak abban a titkos tárolóban, melyet egyedül alakított ki, hogy senki ne találhassa meg.

Szóval nem vagyok egészen avatatlan pálinkafőzés ügyben. De valamit nem értek ebben a mostani nagy szabadságharcban, amit Brüsszellel vívunk. Hogy a pálinkafűzés hozzátartozik hagyományainkhoz, ez rendben van. Hogy ne adózzunk utána, az is (nem vagyok ellensége a saját zsebemnek.) De a mérték, a mennyiség nem fér a fejembe. Ha beférne, akkor folyamatosan tök részeg lennék.

Évenként és személyenként 50 liter az 50 fokosból! Január 1-től december 31-ig naponta gyenge másdél deci! Tessék ezt végre komolyan végiggondolni! Ez ma a magyar állampolgár hagyományos, a múltból eredeztethető, szokásos adagja?

Hogy Brüsszellel miként vívjuk majd meg az adómentességről szóló csatát, az legyen a politikus dolga. De hogy ezt a minden józan (!) megfontolást mellőző, a pálinka kereskedelem feketepiacát fellendítő mennyiséget újra szabályozzuk, ahhoz nem kell más, mint hogy néhány napig ne igyunk meg napi másfél decit. Józanul ugyanis szerintem nem nehéz belátni: ennyi pálinka nem a szabadsághoz, hanem az elhülyüléshez vezet.

(foto: www.boon.hu )