A vádlottat egy szepetneki lakos arra kérte, hogy amíg ő külföldön dolgozik – lakhatásért cserébe – gondoskodjon a lakóingatlanához tartozó területen tartott állatokról. A nyulak, tyúkok, valamint négy kutya ellátására a gazda 10 kg kutyatápot, némi takarmányt, valamint 1.000 Ft készpénzt hagyott a vádlottnak. A férfi időről időre visszajárt a házhoz, ám miután az állatok ellátására szolgáló táp és takarmány elfogyott, azt követően már nem ment ki többet a helyszínre. Mielőtt végleg távozott volna, a kutyákat bezárta a házba. A magára hagyott ebek közül kettő éhen halt, a másik kettő pedig vélhetően csak azért maradt életben, mert elhullott társaik teteméből táplálkoztak. A két megmaradt, elvadult, agresszív kutya végül az ablakot kitörve kijutott az udvarra, majd kiásva magukat a kerítés alatt, átmentek a szomszéd telkére. A hatóságot a  szomszédok értesítették. A két kutya az ellátatlanság miatt teljesen legyengült. Állapotuk olyan súlyos volt, hogy az állatorvos kénytelen volt őket elaltatni.

Az állatkínzás mellett a vádlottnak azért is felelnie kellett, mert egy ismerősével együtt, a tulajdonos engedélye nélkül vasanyagokat, illetve szerszámokat vitt el a rábízott ingatlanból. A két férfi 177.000 forintnyi eszközt (többek között elektromos fűrészeket, csempevágót, létrát, kerékpárt, vésőgépet, gázpalackokat) pakolt be egy autóba, és szállított ismeretlen helyre.

A 2010-es ügy 2014-ben került bíróságra, mert a nyomozati szakaszban éveken keresztül ismeretlen helyen tartózkodott a vádlott, aki végül részben beismerte az állatkínzás bűncselekmény elkövetését, a lopás vétségét viszont teljes mérték tagadta.

Az I. fokon eljáró Nagykanizsai Járásbíróság állatkínzás bűntette és lopás vétsége miatt 1 év 2 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a vádlottat, valamint 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Miután a vádlott és a védője enyhítésért fellebbezett az ügy a Zalaegerszegi Törvényszékre került, melynek tanácsa megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: a szabadságvesztés tartamát 8  hónapra enyhítette, egyebekben helybenhagyva az elsőfokú ítéletet.

A vádlott rendkívüli megbánást tanúsított, utólagosan felismerve azt, hogy mi lett volna a helyes lépés egy ilyen helyzetben. A II. fokú bíróság a tettének súlyával arányos, 8 hónapnyi büntetési időt elégségesnek, valamint visszatartó erejűnek ítélte.