Sorkatonai szolgálata alatt, amikor a többiek kukoricát törtek, ő a földből előbukkanó cserepeket gyűjtött, rajzokat készített az apró leletekről – idézte fel barátjával, kollégájával, dr. Horváth Lászlóval kapcsolatos első emlékeit kedden délelőtt dr. Müller Róbert a keszthelyi Balatoni Múzeum nyugdíjas igazgatója. Később együtt dolgoztak a keszthelyi múzeumban, aztán a hetvenes évek közepén Horváth László Kanizsára került régésznek, majd 1984-től 22 éven keresztül volt a Thúry György Múzeum igazgatója. Január 24-én töltötte be 70. évét, ebből az alkalomból szerveztek kedden „meglepetés” köszöntőt a múzeum munkatársai. Az összejövetelen ott volt az elmúlt évtizedek zalai múzeumi életének színe-java, jelenlétükkel is jelezték, milyen jó, összetartó csapat kutatta a térség múltját. Dr. Horváth László – se előtte, se azóta nem volt ilyen – egyéni levelezőként végezte el az Eötvös Lóránd Tudományegyetem régész szakát – a késő bronzkor és a vaskor kutatójaként lett szakmája nemzetközileg is elismert művelője. Ahogy a tegnapi köszöntőn is elmondta, bár a betegségek nem kerülték el, van még magával szemben tartozása, van még mit tennie, az elmúlt évtizedek kutató munkájának van még feldolgozatlan, megíratlan része. Ehhez a munkához bíztatás magának egy talán kevésbé klasszikus, Janicsák Istvánhoz, a ZiZi Labor együttes vezetőjéhez köthető idézetből merít: Az ember minél lassabban tud menni, annál okosabb lesz.