Dr. Fülöp Valter 1972-ben született Zalaegerszegen. 1986-90 között Nagykanizsára járt gimnáziumba, és a sorkatonai szolgálatát is Nagykanizsán töltötte 1991-92-ben.

A Rendőrtiszti Főiskolán 1995-ben szerzett diplomát.

Rendőri pályája a XI. kerületi kapitányság vizsgálati alosztályán indult, közben megkezdte jogi tanulmányait. 1996-ban jelentkezett át a BRFK Vizsgálati Főosztályának Életvédelmi Osztályára, ahol másfél évvel később kiemelt fővizsgálónak nevezték ki. Elsősorban a kiemelt rablási ügyekkel – pénzintézetek elleni támadásokkal, fegyveres rablásokkal – foglalkozott. A „Viszkis-ügy” hozta meg számára az első igazán komoly feladatot és sikert. 1999 októberében fogták el Ambrus Attilát, az év decemberében Pintér Sándor belügyminiszter soron kívül rendőr századossá léptette elő. Ugyanekkor fejezte be a jogi tanulmányait, s szerzett diplomát a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 2000 tavaszán pedig, huszonnyolc évesen a rablási alosztály vezetője lett. Másfél évvel később, 2001 októberében az életvédelmi osztály vezetésével bízták meg.

2001-ben részt vett az FBI által szervezett Nemzetközi Rendészeti Akadémia kurzusán.

2007-ben lett a XII. kerület, a Hegyvidék rendőrkapitánya. 2010-12 között a BRFK főkapitány-helyettese volt, 2012-ben nevezték ki Zala megye főkapitányának.

Kedvenc sportja a labdarúgás: évekig Pacsa nagyközség futballcsapatának igazolt játékosa volt. Szabadidejében szívesen horgászott – ha tehette, a zalaszentmihályi tőzegtóra jár halat fogni. Boldog házasságban élt. Felesége, Szilvia tanítónő. Két lánygyermeke Fanni és Anna gyászolja.

2013. december 30-án így üzent barátainak a Facebook-on:

„Megint elrohant egy esztendő. Szélsebes volt, mint mindig, de életemben először kegyetlen is egyben. Eddig bármikor vontam mérleget év végén, mindig találtam kapaszkodókat, ami miatt megköszönhettem az élet apró ajándékait. Most viszont félig-meddig becsapva érzem magam. Tettem a dolgomat 2013-ban, mint ahogy korábban, aztán kaptam egy hatalmas pofont. Majd röviddel utána még egyet. Kétszer is rám számolt a bíró, de mindkétszer felálltam, mivel mindig a példamutatás vezérelt, s idejekorán megtanultam keményen küzdeni. Azért mindez elgondolkoztatott. Mit csinálhatok rosszul? Min kellene változtatnom? A pénzhajhászás soha nem volt jellemző rám, már-már abnormális, mennyire nem érdekel a pénz. Most megérintett annak a szele, mi van, ha harmadszor is eltalál egy ütés, nekem felkészülten kell várnom, nem akarok végleg a padlóra kerülni. Tele vagyok tervekkel. Óvatosan lépkedek tehát tovább. Tudom már, hogy nem vagyok sérthetetlen. Megtanultam sok mindent. Többek között azt is, hogy olyannak fogadjam el magam, amilyennek nagyon nehéz, amilyen jelenleg vagyok. Átmenetinek. Szeretteim szeretetéből fonok magam köré hálót, hogy megvédjen. Tehet annál többet az ember, mint, hogy hisz, remél és szeret?…”

(cikk feletti fotó: kanizsaujsag.hu)