Nem a dödöllével, s nem is a körítéssel volt a baj. Dödölle volt bőven, hagyományos és újragondolt is, jó is volt, nem lehet rá panasz.

Jót tett az idei fesztiválnak, hogy a belváros rekonstrukciója miatt a rendezőknek újra kellett gondolniuk, mit, kit hova tesznek. Talán még más alkalmakkor is megfontolandó, hogy nem a tér közepére, hanem mostani, kényszer szülte új helyére kerül a színpad, az zárja le a program területét. A teret a vendéglátótósok, mutatványosok, kézművesek sátrai töltötték meg, aztán jöttek a Magyar utca elején azok, kik miatt tulajdonképpen fesztivál a fesztivál. A kettő között feltűnő volt az aránytalanság. Egyértelmű volt, hogy idén sem sikerült valami jól az előzetes szervezés, én keveslem a 20 indulót, főleg úgy, hogy közöttük olyanok is voltak, akik ezt az alkalmat egyféle reklám lehetőségnek fogták fel. Ez persze nem baj, a gond inkább az, hogy idén sem sikerült megszólítani, kicsalni nagyobb számban a különböző, munkahelyi, baráti társaságokat, hogy vegyenek részt ők is a fesztivál javában, lényegében, a közös főzőcskében. A város ebben a buliban sajnos még 12 év után sem résztvevő, hanem vendég. Csak hogy egy mindenki által ismert ellenkező, követendő példát említsek: Baján sem a vásározók töltik meg a főteret, hanem a halászlét főző csapatok….a vendégek pedig azok a városon kívülről érkezők, akik a halászlé miatt zarándokolnak a városba.

Hogy ezen túl mi volt, ami kiváltotta még a címben jelzett kellemetlen érzést? Ez tulajdonképpen az egész program szempontjából nem jelentős ügy, inkább csak egy kellemetlen baki, melyet valószínűleg kevesen fedeztek fel.

A megyei napilap dödöllés reklám mellékletében megjelent egy a fesztivál múltját, nagy pillanatait felidéző, kedvcsináló írás. Szó volt ebben lelkes civilekről, a dödölléhez kapcsolódó különleges, a kanizsai dödöllét országos hírűvé tevő rekordokról is. A cikkhez pedig egy olyan fotót használtak illusztrációként, melyen a program szakmai részét 9 évig a szó szoros értelmében csapatával együtt a vállán vivő Prikryl József mesterszakács volt látható. Kezében a fesztivál jelképének számító óriási főzőkanál, mellette kislánya dödölle jelmezben.

Csakhogy a Kanizsa és környéke Gasztronómiai Egyesületnek ma már semmi köze nincs a fesztiválhoz, a 10. jubileumi rendezvény, a 26 órás Guinness rekord után indok nélkül, rövid úton eltávolították őket a program környezetéből. Talán érthető, hogy ezek után miért furcsa, hogy még mindig az ő tevékenységük eredményeivel, a róluk készült fotóval „adják el” az immár nélkülük zajló rendezvényt. Persze felfogható ez utólagos elismerésnek is. De gyanítom, nem erről van szó.