Nehezen viseltük, viseljük a csatorna rekonstrukció körülményeit. Így voltak ezzel eleink is, bár ők jó száz évvel ezelőtt – mint ahogy azt a mellékelt egykori újságcikk is igazolja – még inkább a csatornák hiányától szenvedtek. Mai szemnek és orrnak elképzelhetetlen az a világ, amikor még nem volt föld alá süllyesztett rendszer, mely elvezette volna a használt vizet (s ami benne maradt). Pedig még alig több mint száz éve csak a jó esetben rendszeresen tisztított árkok szolgáltak erre a célra. Később ugyan a nyílt árkok az utak téglával való borításakor eltűntek a főbb kanizsai utcákról, de a csatornázásnak ez a módja csak annyiból állt, hogy az árkokat téglával beboltozták. A városnak egyébként a hálózat kiépítésére saját forrása nem volt, egyik kölcsönt a másik után vették fel (ezek között még svájci frankos is volt), mert a vízhálózat fejlődésével együtt égető gonddá vált a csatornázatlanság. 1926-ban még csak a Zrínyi utca és a László herceg utca csatornái voltak meg (szintén hitelből), de egy év múlva már teljes erőből folyt a munka, és őszre készen volt a főgyűjtő csatorna, majd hamarosan befejezték az Ördögárok-völgy záporcsatornájának építését is. A 20-as évek végére a lefektetett csatorna hossza már meghaladta 10 ezer métert. A csatornavíz a Dencsár és a Principális csatornákon át a Murába ömlött……  

Arról nem szól a fáma, hogy a felvett rengeteg kölcsönt miből fizette vissza a város.