Egyszerre kezdtek el sportolni. Atlétikában, labdarúgásban és úszásban is jeleskedtek, ám a szívük csücske a lábtoll-labda. Nem túlzás állítani, Kunics Réka és testvére Bence sportáguk legnagyobb ifjú tehetségei, s az állandó mozgás mellett a tanulásban is kizárólag a legjobban teljesítenek. A szülők, Kunics Ferenc és Molnár Judit is azon dolgoznak, hogy gyermekeik álmait valóra váltsák.
Nehéz volt időpontot egyeztetni a családdal, hiszen hétfőn négyen négyfelé futottak, a többi napon edzések, különórák és határidős munkák nehezítették a találkozást. Talán a szerda este. A kertvárosi családi házban minden nyugodt, a gyerekek kuckójukba visszahúzódva tanultak, a szülők akkor érkeztek haza.
– Szinte minden hétköznapunk ilyen, hétvégén pedig hajnali öt órakor kelnek a gyerekek, ha éppen versenyekre utaznak, olykor négyszáz kilométert is megtesznek – avat be a részletekbe a családfő, Kunics Ferenc építész-tervező. – Korábban együtt keltünk útra, mióta nagyobbak egyedül utaznak. Pedagógus feleségemmel már hozzászoktunk a ritmushoz, furcsa lenne a nyüzsgés nélkül. A viadalokra jól fel kell készítenünk őket elemózsiával, hiszen az összecsapások néha éjfélig is eltarthatnak.
A hangokra előmerészkednek a fiatalok is. A 14 éves Réka szerint 7 évvel ezelőtt kezdődött minden, hiszen a foci, az úszás és az atlétika között volt egy fél óra szünet, amikor elmentek megnézni mi fán terem a lábtoll-labda.
– Bencével együtt dekázgattunk a speciális szárnyas labdával, amikor egy a gyermekére várakozó szülő megállapította, hogy látszik az évek alatt megtanult jó technika, pedig akkor még csak fél órája játszottunk – mesélte Réka, aki testvérével együtt a Batthyány-gimnázium tanulója. – Attól a pillanattól kezdve ráéreztünk a lábtoll-labda valódi ízére. Szívesen járunk edzésekre, a versenyek pedig mindig új kihívások elé állítanak bennünket, de itthon a nappaliban is passzolgatunk.
Apropó versenyek. A testvérpár 2008-tól egyéniben és csapatban minden korosztályos magyar bajnokságról éremmel a nyakában tért haza, sőt e mellett a nemzetközi viadalokon is kiemelkedően szerepeltek. Tavaly a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesülettől megkapták az „Év civil fiatalja” díjat. Már külön vitrin őrzi a kupákat, de az ágyuk felett is roskadoznak az elismerések, Bencénél például sörcsapokról lógnak az érmek.
– Tévesen sokak leírják a lábtoll-labdát, miszerint nem is igazi sport, nekik egy edzést ajánlok – vette át a szót Bence. – Futással és gimnasztikával kezdünk, majd az apró lábtoll-labdával kell passzolgatni, s meccsen a háló felett átrúgni. Tapasztalatból mondom, ruganyosság, hajlékonyság, állóképesség és koncentráció nélkül nem megy.
S persze kitartás is szükséges hozzá, ami a tanulásban is sokat segít a kitűnő tanuló fiataloknak. Külön matematikára azért járnak, hogy tökéletesítsék tudásukat, bár még nem tudják a gimnázium után merre tovább. Egy azonban már most biztos: a lábtoll-labdában még számos viadalon állnának fel együtt a dobogó csúcsára, s látva a szemükben azt a bizonyos tüzet és csillogást ezzel a jövőben sem lesz gond.