A város határába tervezett nevelőintézet adta az ötletet, hogy utána nézzünk, miként is volt ez egykor Kanizsán, hol milyen körülmények között őrizték azokat, akiket elítéltek. Mert volt ilyen intézmény a városban, méghozzá nem is akármilyen:
„Ez a fogház arról nevezetes, hogy a legvidámabb fogháza az egész országnak, hol a rabok szomorú napjait víg trombita-zenével igyekeznek felvidítani, kellemessé tenni. Közvetlen mellette van ugyanis a Zöldfa-kert,….. Midőn a város e kedvelt mulatóhelyét megtekintettem, éppen akkor szólt le a rablógyilkosság miatt letartóztatott polgártársunk a fogház második emeletének ablakából a veteránok zenekarára:
− Ácsi! Azt a nótát fújjátok nekem:
„Gyere be rózsám, gyere be,
Csak magam vagyok ide be”!
Az egykor a Keszthelyi Hírlapban megjelent kanizsai élménybeszámolót Tarnóczki Attila idézi Hol, mi? Kanizsai házak és lakóik című, nagy elektronikus gyűjteményében, s ami lényegét illeti, nem sokban térhetett el a valóságtól. Ugyanis ez a bizonyos Zöldfa-kert a mai Polgármesteri Hivatal helyén működött egészen 1907-ig, a mögötte lévő, mára már takart –most a Szociális Foglalkoztatónak helyet adó – épület volt a fogház, melyet most már csak a Sabján Gyula utca felől lehet megközelíteni.
1874-ben építették, látványa majd 60 éven keresztül uralta az Erzsébet teret. Évtizedekig „mintabörtönnek” számított: volt iskolája, kórterme, kápolnája, asztalosműhelye, sőt még kertészete is – Palinban. Így akkoriban nem volt ritka látvány, hogy a 10-es csoportokba összefűzött rabok munkára vonultak a Magyar és a Garay utcán.
Az épület alagsorában volt a főző- és mosókonyha, a munkaterem, a fürdőszoba és a sötétzárkák. A földszinten kapott helyet a kórházi szoba, a tanterem, egy másik munkaterem és a személyzet. A következő két szint egyforma volt. Középen helyezkedett el az őrszoba, két oldalt a zárkák: hat zárka 3-3 személynek, kettő 12-12 személynek és volt hat egyszemélyes zárka is. A kanizsai fogháznak általában 70-80 foglya volt, de kivételesen a szám elérte a 130-at is.
A mai épületen már kevésbé látni, hogy egykor milyen célt szolgált, de a hatvanas évek végén, amikor már itt működött a Szociális Foglalkoztató, még megvoltak a régi, kukucskálós ajtók, a magasra épített rácsos ablakok, a szinteket elválasztó rácsos ajtók.
Forrás és fotók: Tarnóczki Attila – Hol, mi? Kanizsai házak és lakóik