” Hogy miért éppen Zenta?
A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, Ezzel a csatával az európai összefogás megdöntötte Magyarországon a török uralmat, és elkezdődtek a béketárgyalások a törökkel.
Zentán a csata emlékére rendeznek minden évben, így szeptember elején nagy népünnepélyt. Egy ilyen alkalomra hívott meg Kosiczky András barátom (máig közismert sportember, helyi politikus, az első képen középen piros sapkában) bennünket 2003-ban, mondván, dobjuk fel egy kis ballanos látványossággal az ünnepet. Abban az időben több mint fél tucat ballon tartozott hozzám, s úgy gondoltam, ha már megyünk, nem eggyel, és nem egyedül megyünk. Néhány barátomat is megnyertem, a gondolatnak, így Ormai Jánost is, aki az egyik legtapasztaltabb légjáró, s aki sokat segített a szervezésben. Az időjárással is szerencsénk volt, így az ott töltött napok alatt szinte folyamatosan repültünk, igazi nagy show-t rendeztünk, még versenyt is tartottunk. 
A helyiek – Zenta közel 20 ezres, többségében magyarok lakta város- nagyon méltányolták jelenlétünket, igazi magyaros vendéglátásban volt részünk. Családoknál laktunk, az ételt-italt úgy adták össze, nem szenvedtünk hiányt semmiben. A kellemes környezet, a remek hangulat, a vendéglátókból felénk áradó szeretet volt az alapja az ötletnek, hogy menjünk vissza, de 2004-ben már előre hőlégballonos versenyt, fesztivált hirdettünk, ígértünk, s rendkívül nagy sikerünk volt. Azzal pedig, hogy az akkori Szerbia-Montenegró parlamentjének elnöke, Predrag Markovic is eljött a fesztiválra, országos rangot kapott a zentai rendezvény. Az elnök urat repülni ugyan nem engedték velünk a biztonsági emberei, de beszállt a ballonok csomagolásába és vendégül látott bennünket egy tiszai hajózásra.
Nekem, nekünk a zentai napokból pedig a sok-sok fotó mellett ( csak töredéke került be ebbe az albumba!) annyi maradt, hogy elmondhatjuk, mi voltunk azok, akik megalapoztuk ezt, a ma már nemzetközi rangú programot, melyet idén már 10. alkalommal rendeztek meg, s mely az ott élő magyarok és szerbek közös ünnepe.
Hogy hová megyünk két hét múlva? Az alföldről a hegyekbe. Irány az Alpok!”
