Erről szépen megfeledkeztünk. Igaz, nem nagyon lett volna mivel ünnepelnünk az idén, azaz 2014-ben 41. évébe lépő Csónakázó tavat. Szép csendben telt a kerek születésnap. Ha jól meggondolom, a sárkányhajó és jetski versenyen kívül más nem nagyon volt tavaly a tó környékén.

A jövő egészen biztosan sokkal mozgalmasabban alakul majd (írásunk itt: http://www.8800.hu/aktualis/csonakazo-valami-elindul/) ezért is lenne érdemes újból felmelegíteni egy négy évvel ezelőtti vitát, mely akkor inkább helyi politikai botrányként ment át a köztudatba. Pedig a 2010-es önkormányzati csata a tó vízminőségének védelméről nem vált okafogyottá. Persze nem az újbóli veszekedést hiányolom, hanem az egyértelmű, őszinte szembe nézést, s ha kell, a cselekedet abban, hogy vajon rendben van-e minden a tó vízminőségével. Az, hogy fürödni nem lehet benne, egyértelmű, ehhez nincsenek meg a feltételek, s nem is gondolnám, hogy ebbe az irányba kellene terelni a tó jövőbeni sorsát. De az, hogy immár negyedik éve szinte menetrendszerűen, nyár közepén elpusztult óriás kagylók tetemei borítják el, s teszik undorítóvá a vizet, nem megnyugtató. A tó víz utánpótlását adó Bakónaki patak (ahogy ezt annak idején még a sokak által tisztelt Cseke Ferenc megállította) bizony szennyesen jut a mederbe, hordalékának csak egy részét tartja vissza az elő tározó. Kánikulában lelassul, bűzös lesz a víz, a növényzet néhány helyen túlburjánzott. 2010-ben a testület és a polgármester közötti egyéb viták miatt nem került sor a vízminőség vizsgálatára és az indokolt intézkedések megtételére. Talán most, amikor több százmilliós fejlesztési tervek látnak napvilágot, mégis indokolt lenne erre is forrást teremteni. Biztosan nem lenne kidobott pénz.