Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte a Zalaegerszegi Törvényszék O. I.-t, azt a férfit, aki társával együtt betört egy idős nagykanizsai asszonyhoz, s miután a nő felébredt a zajra többször megütötte, majd a halál bekövetkeztéig egy párnát szorított az arcára.
A vád szerint az 1985-ben született I. rendű vádlott 2015. október 29-én éjjel 1 óra után egy hátizsákot és egy pár kesztyűt magához véve II. rendű vádlott társával indult el a korábban már kifigyelt kanizsai házhoz. A vádlottak a kerítésen átmászva jutottak be az ingatlan udvarára, ahol egy ott talált vasrúddal leverték a pinceajtón lévő lakatot, majd a pincén át, egy ajtó felfeszítésével a lakrészbe jutottak. A házban értékek után kezdtek kutatni, de a zajra a 73 éves sértett felébredt. A II. rendű vádlott a talált arany ékszereket rejtő hátizsákot hátrahagyva kifutott a házból, I. rendű társa azonban a hátizsákkal akart távozni. Az ágyában fekvő idős asszony ezért belekapaszkodott az I. r. vádlott ruhájába, mire az I. rendű vádlott több alkalommal is ököllel, illetve kétszer a betöréshez használt vasrúddal ütötte meg az asszonyt, majd a lepedővel együtt lerántotta az ágyról az eszméletlen sértettet. Miközben az I. rendű vádlott tovább kutatott a lakásban, az asszony magához tért, mire a vádlott pár percre rászorított az arcára egy párnát, míg a sértett halála be nem következett.
Ezt követően az I. rendű vádlott visszahívta a kinn várakozó II. rendű társát, majd ketten együtt összeszedték az értékeket – félmilliónál többet érő arany ékszert, pontosan meg nem határozható (pár százezer forintnyi) készpénzt, valamint egy 42 ezer Ft-ot érő tévét –, és a kertkapun át távoztak. A vasrudat útközben eldobták, az ékszereket pedig másnap egy szombathelyi zálogházban pénzre váltották.
Az I. rendű vádlottat továbbá egy 2015. szeptemberi és egy másik, októberi kanizsai betöréssel is vádolták. Az első esetben egy 90 éves nő házába jutott be illetéktelenül: az ágyban fekvő sértettet ez esetben is több alkalommal megütötte, majd a mintegy 80 ezernyi forintnyi értékkel – köztük egy televízióval, amit később egy, a vádlottal kapcsolatban álló nő lakásán találtak meg – távozott. Az október elején történt betörésénél pedig az I. rendű vádlott megvárta, míg a nagykanizsai ház egyik lakója autóval útnak indult, majd bemászott az ingatlan udvarára, onnan egy talált létra segítségével az emeletre, ahonnét több mint 1 millió forint értékben vitt el értékeket. Ez utóbbi tekintetében a vádlott beismerő vallomást tett, míg az első esetben – a lopás tekintetében – vallomást tett, de az állította, nem találkozott senkivel házban, s nem bántalmazta a nőt.
Az ügy III. rendű vádlottja az a zálogházi dolgozó, aki elfogadta az ékszereket – köztük azt is, ami elszakadt, s a sértett vérével volt szennyezett. Az ügyészség álláspontja szerint a III. rendű vádlott az ékszerek szennyezettsége és állapota alapján tudatában volt annak, hogy az értéktárgyak bűncselekményből származnak, így őt bűnpártolás vétségével vádolja az ügyészség.
A 2016. október 13. napján első fokon ítéletet hozó Zalaegerszegi Törvényszék az I. rendű vádlottat emberölés, magánlaksértés és lopás bűntettében találta bűnösnek, s ítélte halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházra, azzal, hogy feltételes szabadságra bocsátása legkorábban 30 év múltán lehetséges. Elhangzott: a nyereségvágyból elkövetett emberölés – büntetési tétele 10-tő 20 évig, vagy életfogytiglanig terjedő szabadságvesztés. A bíróság meglátása szerint az I. rendű vádlott többszörösen büntetett előélete; az hogy a feltételes szabadlábra bocsátás után nem sokkal követte el a cselekményt; az elkövetés körülményei; a gátlástalan elkövetési mód mind arra vezet, hogy a vádlottat ki kell zárni a társadalomból: a büntetési célokat a határozatlan időre szóló szabadságvesztés szolgálhatja csak.
A II. rendű vádlottat kifosztás és magánlaksértés bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság, és ítélte halmazati büntetésül 4 év 6 hónap szabadságvesztésre. A cselekmény 1-7 évig terjedően büntethető, esetében súlyosbító körülmény volt, hogy magatehetetlen ember mellől tulajdonított el értékeket, míg enyhítőként vette a figyelembe a bíróság fiatal felnőtt korát, büntetlen előéletét, valamint, azt hogy nagy fokban befolyásolható.
Az I. rendű vádlott a nyomozás során tagadott, majd több különböző vallomás – pl. hogy II. rendű vádlott nem tartózkodott vele a helyszínen – után beismerő vallomást tett tavaly novemberben. A bíróság szerint nem volt kétség, hogy a vádlottak a helyszínen, illetve annak közelében jártak: több tanú vallomása mellett a térfigyelő kamerák rögzítették mozgásukat, egy késő esti felvételen látható volt az is, amint két alak televíziót, s egy nagyobb zsákot visz. A televíziót később a rendőrök megtalálták az egyik vádlottnál. A bíróság megállapítása szerint a vádlottak jogtalan eltulajdonítási szándékkal érkeztek, s kifigyelték előre a házat. A tekintetben, hogy milyen testhelyzetben mért ütéseket az I. rendű vádlott a sértettre, némi ellentmondás volt a bizonyítékok és a vallomás között, de a bíróság álláspontja szerint ez a tényálláson alapvetően nem változtat.
Nem tudni viszont, hogy pontosan milyen összegű készpénzhez jutottak a vádlottak, de a sértett nyugdíja összegére, életvitelére tekintettel, több lehetett, mint amit az I.-II. r. vádlottak bevallottak. Több tanú szerint a vádlottaknál azokban a napokban sok pénz volt, nagy címlettel fizettek, tetoválást készíttettek maguknak.
A bíróság a III. r vádlott zálogházi dolgozót bizonyítottság hiányában felmentette. A III. rendű vádlott mindvégig tagadta, hogy tudott volna az ékszerek bűncselekményből származó voltáról, s a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján – ti., hogy az ékszerek mennyisége, az átvétel módja nem volt szokatlan; a III. r. vádlott az ékszereket nem rejtette el, azok mind meglettek, s a vérmaradványokat sem feltétlenül lehetett felfedezni az ékszereken – elfogadta a III. r vádlott védekezését.
Az első fokú ítélet nem jogerős: az ellen a továbbra is előzetes letartóztatásban lévő I. rendű vádlott és védője részbeni felmentésért és enyhítésért, a II. rendű vádlott – aki továbbra is lakhelyelhagyási tilalom alatt áll – enyhítésért fellebbezett. A III. rendű vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn a a bűncselekmény hiányában való felmentés iránti esetleges fellebbezés bejelentésére.
