A címbéli kérdés első felére mindenki tudja a választ… de a második felére? No igen, lenne erre is egyértelmű válasz, de ez bizony nincs így. Mert van az úgy, hogy hirtelen nagy a szükség, feszít a hólyag, ürítésére alkalmas hely meg sehol. Ilyenkor szegény szerencsétlen honpolgár megpróbál találni magának egy csendes, elhagyott zugot, és ott könnyít magán.

Nagykanizsa ebből a szempontból talán egyik legforgalmasabb zuga az Ady Endre utcában a egykori Városi Tanács épületének kapualja. Ha szerencséje van az arra járónak, még láthatja is a kicsordogáló végterméket. Ha belép, akkor viszont már a szag és a falon lévő foltok is árulkodnak.

A helyzet miatt, gyanítom lehetett már pár kellemetlen pillanatuk az épület bérlőinek és vendégeiknek, no meg azoknak is, akiket így rajtakaptak.

Megoldás nincs, s nem igen volt a múltban sem, pedig ez a probléma már több száz éves múltra tekint vissza Kanizsán is, és erre kettő „építészeti” bizonyíték is létezik a városban. Az egyik éppen az Ady Endre utcában.

A 15-ös szám alatti, jelenlegi plébánia épület után kiszélesedik egy kicsit az utca, a következő házat valamilyen megfontolásból jó egy méterrel beljebb építették fel. Így itt keletkezett egy apró kis sarok, egy zug, mely kiválóan alkalmas volt például a mostani Thury Kereskedelmi iskola helyén lévő Kissörház városközpont felé induló vendégeinek, hogy megszabaduljanak terhüktől. Ennek kivédésre az egykori tulajdonos elmés megoldást talált ki, egy apró, félköríves építménnyel lezárta a sarkot, mely így alkalmatlanná vált a zavartalan könnyítésre.

A város egy másik pontján, a Magyar utcán még ennél is egyszerűbb megoldást választottak, egy vasráccsal zárták le a sarkot. De ne higgyük, hogy a házak tulajdonosai ezt azért tették, mert nagyon aggódtak a város tisztaságáért. Persze lehetett ilyen megfontolás is, de ennél fontosabb volt, hogy szigorúan büntették azokat, akik nem így cselekedtek. Egy, az akkori városi tanács 1853-ban kibocsátott rendelete szerint: „Minden háztulajdonos oly szegleteket, ahol a házak körül vizelőhelyek léteznek, azokat deszkákkal elkerítve becsináltatni köteles lészen, (mert egyébként) 30 kr. pengővel lészen büntetendő.

Tanulság? Nincs! De mert múlt héten megemlékeztünk a sör világnapjáról, úgy gondoltam, e nemes ital útjának végső állomását is érdemes kitárgyalni. A volt tanácsház kapualjának rendjén talán segítene a jobb világítás, meg néhány feltűnő felirat, mely egy, a helyszín eseményeit rögzítő kamerára, meg a tettet követő büntetésre vonatkozik.

(Forrás: Tarnóczky Attila: Hol-Mi? Kanizsai házak és lakói  http://holmi.nagykar.hu/kezdolap.html )