Méghozzá nem is akár milyen.

A Volga partján lévő, több mint 700 ezer (közel 3 Zala megye) lakosú Togliatti-val 1997-ben írt alá Nagykanizsa akkori polgármestere együttműködési megállapodást. Ahogy egy friss önkormányzati előterjesztés fogalmaz: A kezdeti ritka látogatások után 2014-ben vált aktívabbá a két város kapcsolata. Az elmúlt években Nagykanizsáról a politikai küldöttség mellett két tanárnő is Togliattiba utazott, A Volga mellől az ottani közgyűlés elnöke mellett tanárok, fiatalok és művészek is érkeztek Nagykanizsára. Togliatti polgármestere közelmúlt béli látogatásakor javasolta, hogy a két város kapcsolatát emeljék testvérvárosi szintre, s ennek dokumentumait a nyár folyamán, az ottani Város Napján írják alá. A kanizsai önkormányzat jövő heti ülésén vélhetően felhatalmazást ad Dénes Sándor polgármesternek, hogy júniusi, oroszországi látogatásán eleget tegyen a felkérésnek.

Néhány érdekesség Togliattiról (az információk a wikipédiáról származnak):

Ismertté az itt felépített Volgai Autógyár (ma: AvtoVAZ), illetve az ott előállított Lada személygépkocsik tették.

Lakossága:a 2010-es népszámláláskor: 719 632 fő, melyből 597 141 orosz (86,15%), 28 631 tatár (4,13%), 14 286 ukrán (2,06%), 12 356 mordvin (1,78%), 11 216 csuvas (1,62%),

A város a Volga középső folyásán, a Szamarai-víztározó partján épült, Vaszilij Nyikityics Tatyiscsev tüzérkapitány alapította. Eredeti neve Sztavropol (a szent kereszt városa), megkülönböztetendő a Kaukázusban található Sztavropoltól a Sztavropol na Volge nevet használták.

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1950. augusztus 21-én hozott határozatot a Volgai Vízierőmű és az erőmű vízellátását biztosító Kujbisevi víztározó építéséről. A város a víztározó építése során víz alá került, ezért 1953 és 1955 között teljesen új helyre költöztették. Az elkötöztetett város gyors fejlődésnek indult.

1964-ben felvette az Olasz Kommunista Párt augusztusban elhunyt főtitkárának Palmiro Togliattinak a nevét.