Folytatólagosan elkövetett zsarolás vádjával állt a Keszthelyi Járásbíróság előtt két vádlott 2015. március 11-én. A férfit és a nőt a bíróság bűnösnek mondta ki, s nem jogerősen börtönbüntetésre ítélte.
A vád szerint az I. rendű és a II. rendű vádlottak 2002. december 28. napján egy sértettet fenyegetéssel valótlan tartalmú kölcsönszerződés megkötésére kényszerítették. A szerződés szerint a sértett 1.000.000 Ft összegű kölcsönt kapott a II. rendű vádlottól, ám a pénz átadása-átvétele ténylegesen nem történt meg. Ezt követően „törlesztő-részletként” havi rendszerességgel 30.000-100.000 Ft-ot követeltek a sértettől, akit bántalmazással, lakóházának felgyújtásával fenyegettek. 2003-ban a sértettet 1.500.000 Ft jelzálogkölcsön felvételére, majd ebből 1.350.000 Ft átadására kényszerítették, s még ugyanabban a hónapban 490.000 Ft kölcsön átvételéről szóló valótlan tartalmú elismervény aláírására vették rá. Ezen kívül a sértett fenyegetés hatására 2003-től havi rendszerességgel 100.000 Ft körüli összegeket adott a szociális juttatásaiból a vádlottaknak. 2011-ben – mikor a sértett úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább fizetni – a II. rendű vádlott elvette a bankkártyáját, majd hat alkalommal felvett róla havi 100.000 Ft-ot. A sértettnek több mint 5.000.000 Ft kára keletkezett.
Egy másik sértettet arra akartak rávenni, hogy ingatlanvásárláshoz kölcsönt vegyen fel. Ennek érdekében többször elvitték autóval egy keszthelyi bankfiókhoz. A sértett azonban a jövedelmi viszonyai alapján nem kapott hitelt. Hogy a vádlottak mégis pénzhez jussanak, „fuvarozás” címén a sértettől 225.000 Ft-ot kértek, mely összeget 2009. március és 2010. január között havi 30.000-40.000 forintos részletben törleszthetett a sértett. A vádlottak összesen 430.000 Ft-hoz jutottak.
A vádlottak 2001-ben kisebb összegű (kb. 30.000 Ft) kölcsönt adtak az ügy harmadik sértettje egyik rokonának. Az adós visszafizette a pénzt, de a vádlottak 2004-re már mintegy 2.000.000 Ft-ot követeltek a tartozásból kifolyólag. Az adósság kiegyenlítése érdekében a sértett és gyermekei közös tulajdonában álló ingatlanára adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az ingatlan 1.200.000 Ft vételárért került az I. rendű vádlott tulajdonába. A gyerekek fejenként 200.000 Ft-ot, a sértett 600.000 Ft-ot kapott kézhez, ám tőle a vádlottak fenyegetéssel elvették a pénzt.
Az eljárás során a vádlottak tagadták bűnösségüket, mint mondták, nem uzsorakölcsönt adtak, nem félemlítettek meg senkit, nem tanúsítottak soha fenyegető, erőszakos magatartást. Betegségeik, rossz egészségi állapotuk nem is tette volna ezt lehetővé. Állításaikkal szemben a bíróság mérlegelte az okirati bizonyítékokat, s a sértetti tanúvallomásokat, melyekben egyöntetűen azt állították a károsultak, hogy fenyegetéssel, megfélemlítéssel vettek el tőlük pénzt, a családi pótlékot, illetve egyéb juttatásaikat.
A Keszthelyi Járásbíróság az I. rendű vádlottat 3 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében mondta ki bűnösnek, s mint visszaesőt halmazati büntetésül 4 év 10 hónap, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A II. rendű vádlottat 3 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében, folytatólagosa, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében és becsületsértés vétségében találták bűnösnek. (E vádlottnak felelnie kellett azért is, mert 2013 őszén leköpött egy rendőrt egy zalaszentgróti rendezvényen). A II. rendű vádlottra halmazati büntetésül 4 év 8 hónap börtönbüntetést szabott ki a járásbíróság büntetőtanácsa.
Az I. rendű vádlottat 6, a II. rendűt 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.
Az ítélet nem jogerős, a védők felmentésért fellebbeztek.
