Hagyományos tanév elejei program Kanizsán, hogy köszöntik a díszdiplomás, a nyugdíjba vonuló és pályakezdő pedagógusokat. Ez a nap tisztelgés azok előtt, akik gyermekeink tudását gyarapítják, erkölcseit csiszolják, tisztességes, becsületes, ismeretekben gazdag embert nevelnek belőlük.

Tegnap délután a város és az oktatásügy térségi szervezetinek vezetői jelenlétében három pályakezdő – Gerics Diána, Szalai Viktória és Horváth Amarilla – tett esküt.

A nyugdíjba vonulók köszöntését követően került sor a pedagógusi diplomájukat 50-60-65 éve átvevőknek a díszdiplomák átadására.

Diploma szerzésük 50. jubileumát ünnepelve arany díszdiplomát vehettek át Dénes Sándor alpolgármestertől:

Bánovics Lászlóné

Bánovics Lászlóné Kertész Judit  Nagykanizsán született 1943-ban. Szülővárosában végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait is. Ezt követően került Szombathelyre a tanítóképző Intézetbe, ahol 1964-ben szerezte meg tanítói végzettségét. Diplomaszerzését követően 1 évet Komárvárosban dolgozott, majd Galambok következett. 1968-ban került Nagykanizsára, az Andrejka utcai Általános Iskolába. Az Attila utcai Általános Iskola felépülését követően az új intézménybe került, ahol több mint 20 évig, nyugdíjazásáig dolgozott. Kezdetben 1. és 2. osztályban volt osztálytanító, majd a Zsolnay program alkalmazásával lehetősége nyílt 1.-től 4. osztályig végigvinni a rá bízott gyermekeket. Nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy kollégái 1994-ben őt jelölték a Péterfy díjra. 1999-ben vonult nyugállományba. Boldognak érzi magát, hogy tanító lehetett, hogy azt a munkát végezte, amire gyermekkorától készült, amire vágyott, és amit szeretett.

Bányai Jánosné

Nagykanizsán született 1944. szeptember 13-án. Általános iskolai tanulmányait és gimnáziumi éveit is szülővárosában töltötte. A sikeres érettségit követően került a Soproni Óvónőképző Intézetbe, ahol 1964-ben vehette kézbe óvónői diplomáját.

Pedagógusi munkáját végig Nagykanizsa városának óvodáiban végezte. A Kisrácz utcai Óvodát követően az Attila Óvodában dolgozott, majd nyugdíjazásáig a Kossuth téri Óvoda pedagógusa volt, ahol vezető helyettesként is tevékenykedett.

Munkáját mindig hivatásának tekintette, folyamatosan képezte magát. Tapasztalatait szívesen adta át fiatalabb kolléganőinek, több gyakorló óvónő gyakorlati képzésével segítette egykori almamáterét. Kimagasló szakmai munkáját miniszteri dicsérettel is elismerték. 1997-ben vonult nyugállományba.

Baráth Béla

Baráth Béla Celldömölkön született 1938. június 1-én. Tanulmányait és tanári diplomája megszerzését követően 1964-ben került a Nagykanizsai Állami Zeneiskolába, mint fafúvós tanár. Hamar megmutatkozott zenei sokoldalúsága: számos vidéki kórus vezetője lett és rengeteg népdalt jegyzett le, írt össze kórustagjaitól, melyek közül több is bekerült a Magyar Tudományos Akadémia népzenei archívumába. Népdalgyűjteménye 2000-ben jelent meg. Tanárként is kiemelkedő teljesítményt ért el. Több növendéke is zenei pályára lépett, többek között Kanyó András, Vámos Béla, Kovács Eszter, Baráth Adrien, Cseke József, Tábori Imre, Smindt Mária. Nagykanizsa zenei életében mindig tevékenyen részt vett, jelenleg is tagja a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekarnak. 2000-ben vonult nyugállományba, de azóta is tevékeny életet él. Dunántúl egyetlen tárogatósaként járja a vidéket, rendszeres fellépője kulturális rendezvényeknek, költői esteknek.

Dominik Sándorné

Lakihegyi Mária Gyulán született 1943. 08. 03-án. Iskolai tanulmányai már Nagykanizsához kötik, itt érettségizik a Landler Jenő Gimnáziumban 1962-ben. Ezt követően a Soproni Óvónőképző Intézetbe nyer felvételt, ahol 1964-ben szerzi meg óvónői oklevelét. A Palini Óvódában kezdi meg pedagógusi pályáját, majd a Bolgár Hadsereg úti Óvodába kerül. Az itt töltött 6 év után a Korvin Óvodába kezd el dolgozni, ahol vezető helyettesként majd óvodavezetőként tevékenykedik. Ebből az intézményből vonul nyugállományba 2004-ben. Folyamatosan törekszik tudásának, ismereteinek bővítésére. Kiemelkedő szakmai tevékenységét Kiváló munkáért kitüntetéssel ismerték el.

Dr. Tarjányi Gyuláné

Salamon Margit Nagykanizsán született 1940-ben. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Csurgón végezte, majd 1959-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult tovább. Itt szerezte 1964-ben magyar-történelem szakos középiskolai tanári diplomáját. Pedagógusi munkája rövid ideig mosonmagyaróvári és győri  középiskolákhoz kötötte, majd 1966-ban Csurgóra került, ahol egykori gimnáziumában is tanított. 1980 és 1985 között a Gyékényesi Körzeti Általános Iskola igazgatójaként dolgozott. A család 1986-ban Nagykanizsára költözött, így pedagógusi munkáját a Cserháti Sándor Szakközépiskolában folytatta, ahol 1997-es nyugdíjazásáig dolgozott. Rendszeresen képezte magát, tapasztalatait szívesen megosztotta kollégáival, fiatalabb pályatársaival. Kiemelkedő munkásságát a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel ismerték el 1994-ben.

Hóbor Gyuláné

Kreft Mária Nagykanizsán született 1943. július 25-én. Általános iskolai és gimnáziumi éveit is Nagykanizsán töltötte, majd a Szombathelyi Tanítóképző Főiskolán tanult tovább. Diplomáját 1964-ben szerezte meg, és ezt követően visszatért szülővárosába. Először a Palini Általános Iskolában helyezkedett el, majd egykori iskolájába, a Rozgonyi Úti Általános Iskolába került. Itt kezdetben tanítóként majd később igazgatóhelyettesként dolgozott. Nagy figyelmet fordított munkája során a szakmai hatékonyságra, a tantárgyi és művészeti tehetséggondozásra, a tantárgyi versenyeken való szereplésre, az egészséges életmód elterjesztésére. 1965-ben ment férjhez Hóbor Gyulához, akivel két gyermeket neveltek. Lányuk szintén pedagógus lett, fiuk informatikusi pályát választott. Sikeres pályafutását követően 1996-ban vonult nyugállományba.

Lázár Józsefné

1944. december 7-én született a Vas megyei Bérbaltaváron. A somogysámsoni és zalabéri általános iskolai éveket követően Zalaegerszegen érettségizett, majd a Soproni Óvónőképző Intézetben szerezte meg diplomáját 1964-ben. Galambokon kezdte óvónői pályáját, két év után került Nagykanizsára a MÁV Óvodába, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott. A pedagógusi munka mellett szakmai bemutatókat tartott,  gyakorló óvónők segítését is vállalta. 18 éven keresztül óvodavezető helyettes volt, de foglalkozott élelmezésvezetéssel, szakmai munkaközösség irányításával is. Folyamatosan vett részt szakmai továbbképzéseken az óvodai nevelés szinte valamennyi területét érintve. Munkáját több alkalommal is dicséretben részesítették. 1994-ben vonult nyugdíjba, de aktivitása, segítőkészsége a mai napig megmaradt: jelenleg is a Honvéd Kaszinó Hölgyklubjában végez karitatív tevékenységet.

Meggyes Ferenc

1941. március 26-án Nagykanizsán született. Az általános iskolai éveket követően a Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikumban szerzett technikusi végzettséget. Ezt követően a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika – kémia – technika szakát végezte el, pedagógusi diplomáját 1964-ben vehette át. Az Eszteregnyei Általános Iskolában kezdte el pályáját, majd Nagykanizsára került. Először a Petőfi Általános Iskolában tanított, majd az Olajbányász Sportiskolájának vezetője volt. 1985-ben került a Cserháti Sándor Szakközépiskolába, ahol kezdetben kollégiumi nevelőtanárként dolgozott, majd 1991-től 2002-es nyugdíjazásáig a kollégium vezetését ellátó igazgatóhelyettesként dolgozott. Kiemelkedő szakmai és nevelői munkáját 2 alkalommal is a „Kiváló munkáért” kitüntetéssel ismerték el, nyugállományba vonulásakor a Pedagógus szolgálati emlékérmet vehette át.

Miha Tamásné

Janda Klára 1935-ben született tősgyökeres kanizsai keresztény polgári családban. Tanulmányait a II. világháború kitörésekor kezdte meg, így 5 iskolába is járt, mire elvégezte iskoláit. Ezt követően az Irányi Dániel Gimnáziumban folytatta tanulmányait, azonban jeles érettségije ellenére sem tanulhatott tovább származása miatt. Ezért dolgozni kezdett, ő lett a család egyedüli keresője. 1959-ben Murakeresztúrra került, ahol képesítés nélküli nevelőként alkalmazták. 1960-ban végre felvették a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahol 1964-ben átvehette diplomáját. Több vidéki iskolában is dolgozott, majd Nagykanizsára került. A Zrínyi Miklós és a Hunyadi Általános Iskola után végül a Winkler-Zsigmondy Szakközépiskolában dolgozott, innen vonult nyugállományba 1991-ben. Munkáját mindig hivatásának tekintette, folyamatosan képezte magát, publikált, évekig a városi munkaközösség vezetője volt. Nyugdíjas éveiben is aktív életet él, 3 gyermeke és 4 unokája teszik teljessé életét.

Németh Józsefné

1939-ben a Győr-Moson-Sopron megyei Felpéc községben született. Általános Iskolai tanulmányait követően Pápán szerezte meg gimnáziumi érettségijét, majd a Győri  Tanítóképzőbe került. 1964-ben kapta meg tanítói diplomáját. Ezt követően 4 évig a Veszprém megyei Csetény községben tanított, majd Zirc és Várpalota intézményei következtek. 1971-ben került Nagykanizsára a Petőfi Sándor Általános Iskolában. 1995-ben történő nyugállományba vonulásáig dolgozott ebben az intézményben. Erre a 24 évre mindig nagy szeretettel emlékszik vissza, a kanizsai éveket tartja a legjobb éveinek. .A munkáját mindig nagy lelkiismeretességgel végezte, a Győri Tanítóképzőben tanultakat itt tudta maradéktalanul megvalósítani. Kiemelkedő pedagógiai munkáját 1986-ban a „Kiváló munkáért” kitüntetéssel is elismerték. Nyugdíjba vonulása óta is aktív életet él, a pedagógusi munkától sem szakadt el végleg.

Szebenyi Mária

Somogyszentmiklóson született 1941-ben. Általános iskolái tanulmányait a már Miklósfának átnevezett településen végezte, majd a Thúry György Közgazdasági Technikumban érettségizett. Első diplomáját a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerezte 1964-ben matematika-kémia-műszaki ismeretek szakon, majd a Debreceni Egyetemen középiskolai kémia tanári diplomáját szerezte meg. Pedagógusi pályája, munkássága teljes egészében az egykori Landler Jenő, jelenleg Batthyány Lajos Gimnáziumhoz kötődik. Itt kezdte hivatását 1964-ben és innen vonult nyugállományba 1997-ben. Szakmai életútja is itt teljesedett ki, tanárként, osztályfőnökként és tagozatvezetőként megszerzett tapasztalatait 1977-től mint igazgató kamatoztathatta 3 cikluson keresztül. Igazgatói működéséhez köthető a 8 osztályos gimnáziumi oktatás elindítása. Vallomása szerint azonban a legjelentősebb élményekhez a tanítás juttatta el. A címzetes gimnáziumi igazgatói címmel büszkélkedhető pedagógus a mai napig aktív, tevékeny életet él.

Tomasics Lászlóné

Török Mária 1943. január 1-én született Nagykanizsán. Kiskanizsán végezte általános iskolai tanulmányait, majd a Landler Jenő Gimnáziumban szerzett érettségit. A Szombathelyi Tanítóképző Intézetbe nyert felvételt, ahol 1964-ben kapta meg tanítói diplomáját. Pedagógus pályáját egykori iskolájában, Kiskanizsán kezdte, és innen vonult nyugállományba is. 1964 emlékezetes esztendő életében, hiszen a diplomaszerzést követően ugyanebben az évben férjhez ment. Munkája során kezdetben osztálytanítóként, majd munkaközösség-vezetőként, végül 15 éven keresztül igazgatóhelyettesként dolgozott. Nagy figyelmet fordított az oktatáson kívül a nevelésre is, nagy örömet és sikerélményt jelentett számára a kicsik írástudásra nevelése. Kiemelkedő pályáját Kiváló munkáért kitüntető címmel, valamint 1996-os nyugdíjba vonulásakor szolgálati emlékéremmel ismerték el.

Virág Klára

Virág Klára Léván született 1942. augusztus 4-én. A korai diákéveket követően a Pécsi Tanárképző Főiskolára került, ahol 1964-ben kapta meg matematika – kémia – műszaki ismeretek szakos tanári diplomáját. Pedagógusi pályája már Nagykanizsán kezdődik el, és mindvégig a város iskoláiban oktatta, nevelte a gyermekeket. Kezdetben a Ligetvárosi Iskola tanára volt, majd a Zrínyi Miklós, a Petőfi és a Vécsey Általános Iskolák következtek. Pályafutása során mindhárom szakját tanította, kiemelt figyelmet fordítva a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra egyaránt. A természettudományos munkaközösség aktív tagja majd vezetője volt. Folyamatosan képezte magát, ismereteit szívesen adta tovább fiatalabb kollégáinak, főiskolai hallgatóknak. Sikeres pedagógusi munkáját a „Kiváló Munkáért” kitüntető jelvénnyel is elismerték. 37 év pályán töltött év után 1997-ben vonult nyugállományba.

Diploma szerzésük 60. jubileumát ünnepelve gyémánt díszdiplomát vehettek át Cseresnyés Péter polgármestertől:

 Jászberényi Zsomborné

Kelemen Mária Pusztamagyaródon született 1935. május 14-én. A pusztamagyaródi általános iskolai éveket követően Zalaegerszegen érettségizett. Majd 1954-ben a Zalaegerszegi Állami Tanítóképző tanítói diplomáját is megkapta. Tanulmányai után Bázakerettyén kezdte meg tanítói munkáját, ahonnan 3 év után került áthelyezéssel Nagykanizsára. A Hunyadi János Általános Iskolába került osztálytanítónak, ahol tanítói pályája kiteljesedett, hiszen  nyugdíjazásáig, 1990-ig végezte itt oktató-nevelő munkáját. Munkája mellett családi élete is harmonikusan alakult, olajipari mérnök férjével két gyermeket neveltek fel. Ma már két unokájuk és egy dédunokájuk is erősíti örömüket.

Liplin Ferencné

Csepreg községben született 1936. október 23-án. Büki és csepregi tanulmányait követően a Soproni Óvónőképzőbe került. Itt 1954-ben kapta meg óvónői végzettségét igazoló diplomáját. Diploma szerzését követően Nagykanizsán kezdett el dolgozni a Ligetvárosi Óvodában, ahonnan áthelyezéssel került a Dózsa György téri Óvodába. Rövid, 3 esztendős szepetneki kitérőt követően visszatért Nagykanizsára a Rozgonyi úti Óvodába. Harminckét évet dolgozott ebben az intézményben, pedagógusi életútja itt teljesedett ki. Kiemelkedő óvodapedagógusként nem csak tapasztalatait osztotta meg szívesen a hozzá forduló fiatal kollégákkal, de maga is állandóan képezte, fejlesztette tudását. 1978-tól óvodavezetőként végezte munkáját 1992-es nyugdíjba vonulásáig.

 Ódor Rudolfné

Ódor Rudolfné Csikor Mária a Vas megyei Lócs községben született 1936. szeptember 26-án a család 6. legkisebb gyermekeként. Édesapja korán elhunyt, édesanyja egyedül nevelte és taníttatta a hat gyermeket. A lócsi és pápai iskolai éveket követően a Soproni Óvónőképző Intézetbe került, ahol 1954-ben szerezte meg óvónői végzettségét.

A diplomaszezést követően került Nagykanizsára, ahol először a Kisrácz utcai Óvodában dolgozott, majd a Zetkin utcai Óvodába került. Ezt követően a Batthyányi Óvodába került, ahol 22 évig nevelte a kisgyermekeket. 1976-ban, a Ligetvárosi Óvoda létrehozásakor került a Ligetvárosi Óvodába, ahol 1988-as nyugdíjazásáig tevékenykedett. Férjével 4 gyermeket neveltek, ma már 5 unokával és 3 dédunokával is büszkélkedhet.

 Rózsás György

Molnáriban született 1930. július 14-én. Orosz szakos tanári diplomáját Pécsett szerezte meg 1953-ban. Gyakorló éveit Miklósfán töltötte, majd Nagykanizsán a Templom téri Általános Iskolába került. 1957-től igazgatóhelyettesként is dolgozott. Hamarosan a megyei orosz nyelvi szakfelügyelet is ellátta. A 14 éves szakfelügyeleti munka közben a Pécsi Tanárképző Főiskola zalaegerszegi kihelyezett tagozatán orosz módszertan oktatását is végezte. Pedagógusi pályájának utolsó éveiben a Palini Általános Iskolában tanított, ahonnan 1990-ben vonult nyugállományba.

 Szatmári László

1931-ben a Somogy megyei Juton született református lelkészi családban. Szülőfalujában végezte az elemit, majd Kisújszállásra került, végül 1950-ben érettségizett Gyöngyösön. Tanulmányait a Pécsi Pedagógiai Főiskolán folytatta, ahol 1954-ben szerezte meg ének-történelem szakos tanári diplomáját. Iharosberénybe került, ahol tanárként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként tevékenykedett. Kiemelkedő szakmai munkáját több kitüntetéssel is elismerték. 1955-ben feleségül vette Kovács Edit tanítónőt, akivel egy gyermeket neveltek. Fiuk szintén Nagykanizsán él és dolgozik tanárként. Nyugdíjas éveiben aktívan bekapcsolódott a város kulturális életébe, 7 évig a Városi Énekkar tagja. Feleségével ma is Nagykanizsán élik hétköznapjaikat.

Tüske Tibor

1932-ben született Gáborjánházán 4 gyermekes pedagógus családban.A polgári iskola elvégzése után Pápára került a Tanítóképzőbe, majd a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolán tanult, ahol 1954-ben szerezte meg földrajz-rajz szakos tanári diplomáját. Pedagógusi pályáját Tornyiszentmiklóson kezdte, ahol 1966-ig dolgozott. Innen Letenyére került, ahol járási iskolai felügyelőnek nevezték ki. 1970-ben került Nagykanizsára, ahol a Városi Tanács Művelődési Osztályának tanulmányi felügyelője, később osztályvezető helyettese, majd osztályvezetője lett. Innen vonult nyugállományba. Munkáját minden beosztásában igyekezett becsülettel, pontosan, legjobb tudása szerint végezni. Pedagógiai, oktatási pályafutását  szakmai elismerés övezte, megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1994-ben a Zalai Pedagógus díjat. Pedagógus feleségével ma is Nagykanizsán élnek, lánygyermekük pedagógiai szakpszichológusként végzett, jelenleg Budapesten él és dolgozik.

vitéz Pápa János

A somogy megyei Szentán született 1928-ban. Elemi iskoláit Szentán végezte, majd a Csurgói Gimnáziumba került. Tanulmányait a világháború szakította félbe, 1944-ben leventeként elhurcolták, a harctérre küldték, ahol fogságba került, ahonnan 1945 októberében tért haza. Nem sokkal később folytatta félbehagyott tanulmányait, és 1954-ben biológia-kémia szakos egyetemi diplomát szerzett az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Időközben, 1952-ben megnősült, 1953-ban, 1955-ben, majd 1959-ben megszülettek gyermekei is. Pedagógusi pályáját Kaposvárott kezdte, majd a Csurgói Gimnáziumba, egykori iskolájába került. Az 1956-os forradalomban való aktív részvétele miatt 1957-ben elbocsátották, majd internálták. 1963-ban térhetett vissza a pedagógus pályára mint általános iskolai tanár, napközis nevelő. 1988-ban vonult nyugállományba. Kiemelkedő életútját több kitüntetéssel is elismerték. Többek között az „56-os Emlékérem”, a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjének birtokosa. 2006-ban az 1956-os vitézi lovagrend Debrecenben vitézzé avatta.

 Diploma szerzésük 65. jubileumát ünnepelve vas díszdiplomát vehettek át:

 Dr. Nagy Lászlóné

Séllyei Ilona az észak-zalai Mihályfán született 1929-ben. Az elemi iskoláit szülőfalujában végezte el, majd a Fővárosi Polgári Leányiskolába került. Budapest után Sopron következett, ahol a Szent Orsolya Rendi Tanítóképzőben kezdte meg tanulmányait, azonban diplomáját már a II. számú Állami Tanítóképzőben kapta meg. Ezt követően Ligetfalva községben kezdte meg tanítói munkáját, egy évvel később Resznekre került. Az itt töltött 4 év alatt a munka mellett megszerezte a matematika-fizika szakos tanári végzettségét is a Pécsi Pedagógiai Főiskolán. Türje után 1958-ben kerül Nagykanizsára, ahol az Állami Leánynevelő Intézetben kezd el dolgozni. 1965-ben lesz a Szabadság téri Általános iskola tanára, majd 1971-től nyugállományba vonulásáig igazgatója. 1985-ös nyugdíjazása után még elég erőt érez magában, és szerződéssel a Rozgonyi Úti Általános Iskolában dolgozik tanárként. Kiemelkedő pályáját több elismeréssel is jutalmazták, Kiváló munkáért kitüntetést, valamint Szolgálati Emlékérmet is kapott.

 Jesch Aladárné

Lestyán Gizella Nagyváradon született 1926.06.20-án. Elemi és középiskolai tanulmányai után Budapestre került, ahol a Testnevelési Főiskolán tanult, és 1949-ben megezrezte testnevelő tanári diplomáját. Oklevele megszerzését követően először Budapesten helyezkedett el a Németvölgyi Úti Általános Iskolába, majd innen került Nagykanizsára. Kezdetben Rozgonyi Úti Általános iskolában tanított, majd a Szabadság téri Iskolába került.. Ezt követte a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúrási Szakközépiskola, ahol nyugdíjazásáig testnevelőként dolgozott. Valamennyi munkahelyén a gyerekek és hivatása szeretete nyilvánult meg. Életével igyekezett bizonyítani, hogy a szeretett hivatás és a nagy család harmonikusan megfér egy hosszú életbe. Férjével, Jesch Aladárral a 65. házassági évüket élik, 3 fiú gyermekük, 7 unokájuk és 6 dédunokájuk – a hetedik hamarosan megszületik – teszi teljessé életüket.

 Koller József

Sármelléken kisparaszti családban született 1923.február 25-én. Szüleit korán elvesztette. Az édesapa kivándorlását követően az édesanya korai halála akadályozta meg az itthon maradt családtagokat, hogy követhessék az édesapát. A két gyermeket az idős nagyszülők nevelték. Elemi iskoláit követően nem tanulhatott tovább, dolgoznia kellett. Éveken keresztül volt a hercegségi és egyéb uradalmak filléres napszámosa. A polgári iskolát munka mellett végezte el, majd állami ösztöndíjat kapott a Csáktornyai Állami Tanítóképzőbe. A háború azonban félbeszakította tanulmányait. A frontra küldték, majd 31 hónapos hadifogság következett. Hazatérve a Pápai Tanítóképzőben fejezi be tanulmányait, itt kapja meg 1949-ben diplomáját. Salomvár, Zalaszentgrót után kerül Nagykanizsára, ahol a Zrínyi Miklós Általános Iskolában tanított. Később tanulmányi felügyelőként, osztályvezetőként dolgozott, majd1970-től a Rozgonyi Úti Általános Iskola igazgatója volt nyugállományba vonulásáig. Munkáját több alkalommal elismerték, az Oktatásügy kiváló dolgozója címet, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is megkapta.