” A színész, igazi értelme szerint, az olyan ember, aki több embert, száz embert, sok száz embert hordoz magában, akiben sok száz ember lelke lakozik, s aki ezt a sok száz embert ki is tudja teremteni magából… A színész – emberteremtő tehetség, aki csak utánozni tud, az komédiás.”

Nagykanizsa egyik leghíresebb szülötte budapesti bölcsészeti és jogi tanulmányai után színikritikákat és színházelméleti cikkeket írt a fővárosi folyóiratokban és lapokban. 1892-1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László rendezőnek szerződtette a Nemzeti Színházhoz, 1904-1908 között részt vett a Thália Társaság művészeti irányításában. 1907-től 1908-ig a Népszínház-vígopera főrendezője volt. Ezután ismét a Nemzeti Színházban dolgozott, 1912-ben az Operaház főrendezője lett, majd 1914-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek 1922-1932-ig az igazgatója volt. 1933-tól haláláig a Magyar Színházban rendezett. 1927-1932 között a SZAK-on színpadi rendezést tanított. Több drámát írt, és regényt dramatizált. Tanulmányai és könyvei a színésznevelés, a dramaturgia, a dráma és színháztörténet, a színházelmélet, a színház gazdasági és szervezeti kérdéseit tárgyalták.

Rendezései: Madách I.; Az ember tragédiája; Shakespeare: Hamlet; Mozart: A varázsfuvola; Katona J.: Bánk bán; Móricz Zs.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Heltai J.: A néma levente. Drámái: Apja fia. 1912.; A madonna rózsája. 1915.; A hadifogoly. 1917.; Görögtűz. 1918.; Császár és komédiás. 1919.; 1514. 1923.

Könyvei: Dráma és színpad. Bp. 1896.; Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések. Bp. 1919.; Színház. Bp. 1937.; A drámaírás iskolája. Bp. 1961.; Amit Shakespeare álmodott. Bp. 1964.; Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete. Bp. 1965.

(forrás: www.nagykanizsa.hu)