A kanizsaiak a Zalai Közlöny 1914. augusztus 31-i számából értesültek arról, hogy 23-24-én a magyar katonák – köztük a 48-asok – átestek a tűzkeresztségen. 1914 augusztusában, a háború első napjaiban még mindenki hitt abban, hogy „mire a falevelek lehullanak” , véget is a háború. Ennek megfelelő hangvételű volt a Miniszterelnökség sajtóosztálya által kiadott közlemény is, miszerint „a kraszniki, polichnai és goraji csatákban valamennyi hadtest, a csapatok halálmegvető vitézséggel az ellenséget menekülésszerű visszavonulásra kényszerítette”. ( A képre kattintva, nagyobb, olvasható lesz az egykori cikk.)

Ezen a napon vívta első csatáját a kanizsai 48-as gyalogezred is, s 20 évvel később, 1934-ben ez a nap volt az, amikor az alakulat tiszteltére állítandó emlékmű alapkövét letették. Hogy miként készült erre 80 évvel ezelőtt a város, illetve, hogy miként zajlott le az alapkő letétele, ezt idézzük meg a Kanizsán szerkesztett, kiadott Zalai Közlöny cikkeivel. Ezekből, illetve az első csatára emlékezők szavaiból kiderül, az 1914-es sajtóközlemény eléggé kozmetikázta a helyzetet, a lövészárkokban másként élték meg a bakák a csatát, mint amit a hivatalos tudósítások tartalmaztak.