Hívő ember volt, tehát egészen biztosan távol állt tőle az a világ, amit az 1970-80-as években az akkor létező Családi Ünnepségeket Szervező Irodák jelentettek. De a házasság, a gyermekáldás rendszertől független érték, ezért is fogadta el az Iroda akkori vezetőjének felkérését, hogy készítsen az esküvőkhöz, névadókhoz emléklapokat, s egyéb, az alkalomra emlékeztető díszes tárgyakat. A keze munkáját dicsérő, minden ideológiai felhangtól mentes, a valós emberi értékeket ábrázoló sorszámozott rézkarcok, a bőrkötésű fotóalbumok, a bőrös ajándékok, a rózsaszín és kék névadó kendők – melyekkel a kicsiket a „város polgárává fogadták”, neki állandó megrendelést jelentettek, s talán értékelték keze munkáját azok is, akik ajándékként kapták ezeket az apróságokat. Számos – több száz, több ezer?- kanizsai család „archívumában” őrzik még talán Kustár Zsuzsa nem mindennapi művészetének ezeket az apró „iparos munkáit”. Kustár Zsuzsa nem Kanizsán született, de többek között ezekkel az apró művészi munkákkal vált kanizsaivá, lett sok kanizsai ember személyes ismerősévé. Most még fölfogni sem tudjuk, hogy milyen különleges, értékes KANIZSAI polgár távozott el.