Szinte minden műfajban kipróbálta magát 1968-tól – amikor Kanizsára került – napjainkig, amikor nem is olyan régen a Kanizsa Big Band fiataljai közé állt be (cikk feletti kép), hogy megmutassa, 75 évesen bírja még a tempót. Abból élt, hogy katonazenész volt több mint 3 évtizeden át, de az életrajzából kiolvashatóan a jazz volt a nagy szerelem. 1972-ben ott van a mára már legendássá vált Jazz Klub alapítói között, innen egyenes út vezet a Kanizsai Dzsessz Zenekar megalapításához. Közben tagja a városi szimfonikusoknak és szórakoztató zenét is játszik az általa alapított Nosztalgia zenekarban. 1990-ben az akkor megszüntetett Honvéd zenekar éléről ment nyugdíjba, de 1991-ben már az Olajbányász Fúvószenekar karmestere. Tíz évig óraadóként oktatatott a Zeneiskolában.

A város zenei életében betöltött szerepét, munkáját 1998-ban Nagykanizsa Kultúrájáért díjjal ismerték el. Erre talán a legbüszkébb kitüntetései közül – mondta el a mai szűk körű ünnepségen, ahol a Nagykanizsai Városvédő Egyesület elnöksége köszöntötte Ámon Istvánt 75. születésnapja alkalmából.Papp Ferenc alelnök foglalta össze köszöntőjében a 4 évtizedes kanizsai zenei pálya fontosabb állomásait, majd Cserti Tibor elnök adta az egyesület ajándékait az ünnepeltnek.

(Cikk feletti fotó: www.jazzma.hu, a cikkben látható képet köszönjük a www.kanizsahir.hu portálnak)