Feleség és férj társ tettesként elkövetett személyi szabadság megsértése, kitartottság, testi sértés, kerítés, valamint kifosztás bűntette miatt állt a Zalaegerszegi Törvényszék előtt 2014. április 29-én.

Az I. r. vádlott  (a feleség) és a  II. r. vádlott  (a férj) 2012 márciusában rávettek egy fiatal nőt, hogy költözzön hozzájuk a Nagykanizsa melletti Cserfő hegyen lévő pincébe. A nőt – aki az ingatlant felügyelet nélkül nem hagyhatta el – fenyegetéssel és veréssel arra kényszerítették, hogy pénzért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtson a többségében az I. r. vádlott által ”felhajtott” férfiaknak. A vádlottak hasonlóan bántak egy 18 év alatti lánnyal is, aki 2012 nyarán költözött a hegyi hajlékba.

Az aktusokért kapott pénzből az I. és a II. r. vádlottak állítólag adtak ugyan néha a lányoknak, de a nagy részét a saját megélhetésükre fordították, csakúgy, mint az a pénzt, amit egy harmadik sértettől szereztek: E nőnek 2008-ban ajánlották fel, hogy lakjon náluk, s 2009 szeptembere és 2012 áprilisa között rendszeresen elvették tőle, és saját célra használták fel az önkormányzattól kapott szociális támogatását. Ezzel 1. 241.765 Ft kárt okoztak a sértettnek.

A páros úgy bukott le, hogy az egyik sértett 2012. július 3-án megszökött, majd értesítette a rendőrséget.

Meghallgatásukkor a tanúk állították, hogy félelemben, állandó felügyelet alatt éltek, egyedül soha sem hagyhatták el az ingatlant. Többször megverték – volt, hogy slaggal, vesszővel -, bántalmazták és prostitúcióra kényszerítették őket.

A másodfokú tárgyaláson a védők vitatták a sértetti tanúvallomások elfogadhatóságát. Az I. r. vádlott védője kifejtette: nem életszerű, hogy a vádlottak korlátozták a lányok személyi szabadságát, hiszen fizikailag nem voltak bezárva, s a terület be sem volt kerítve. A II. r. vádlott védője kiemelte: a tanúkat ”bezártságuk” alatt okmányirodába, postára kísérték, de ők ott nem jelezték, hogy bajban lennének. Mindkét védő hivatkozott arra, hogy a tanúk vallomása kétségeket vet fel.

A másodfokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék viszont arra a következtetésre jutott, hogy az első fokon eljáró Nagykanizsai Járásbíróság ítélete helyes és megalapozott volt, amely megfelelően értékelte az orvosszakértői véleményben foglaltakat és az egyéb bizonyítékokat.  Az I. fokú bíróság a vádlottakra a közép mértéknél rövidebb börtönbüntetést szabott ki. Ennek enyhítésére a törvényszék nem látott módot, ezért az I. fokú ítéletet e körben helybenhagyta.

A jogerős ítélet az  I. r. vádlottat társtettesként elkövetett kitartottság bűntettében, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében, társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében, kerítés bűntettében, személyi szabadság megsértése bűntettében, valamint társtettesként, folytatólagosan elkövetett kifosztás bűntettében találta bűnösnek, s halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönbüntetésre, illetve 4 év közügyektől való eltiltásra ítélte.

Az I. r.  vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A törvényszék ítélete folytán a II. r. vádlott bűnös társtettesként elkövetett kitartottság bűntettében, személyi szabadság megsértése bűntettében, testi sértés bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett kifosztás bűntettében. Büntetése különös visszaesőként 3 év 4 hónap börtön, s 4 év közügyektől való eltiltás.

Az I. r. vádlottal szemben 640.882,- Ft,  II. r. vádlottal szemben 620.882 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el a jogerős ítélet.